Difference between revisions of "Lander/hu"
m |
|||
| Line 5: | Line 5: | ||
A kialakítás elsődleges - habár gyakran elfelejtett - szempontja, hogy csak leszállni képes, vagy a keringési pályára visszatérni képes egységről van szó. Az egyirányú, csak leszállni képes eszközök vagy egyfajta [[probe/hu|szondák]], vagy egyéb a hátrahagyható (vagy inkább hátrahagyandó) felszerelést visznek a felszínre, amik lehetnek például [[rover/hu|holdjárók]] vagy [[base/hu|állomások]], illetve azok elemei. A visszatérésre képes egységeknél is lehetséges, hogy nem képes újracsatlakozásra - ugyanis megközelítés után a [[kerbonaut/hu|kerbonauták]] akár [[EVA/hu|űrsétával]] is visszalebeghetnek az űrhajóra. Miért is? Mert így a [[docking|csatlakozókapuk]] és az [[RCS/hu|RCS]] mellőzésével tömeget lehet megtakarítani! Lényegében az egyetlen [[command module/hu|kabinból]] és [[parachute/hu|ejtőernyőből]] álló '''visszatérőegység''' is egy végletekig leegyszerűsített, a [[Kerbin/hu|Kerbin]] körülményeire szabott egyirányú leszállóegység. Mindenesetre egy tény: akár leszállásnál, akár felszállásnál - hacsak nem egyirányú légköri ejtőernyős leszállásról van szó, hasznos a magas [[Thrust-to-weight ratio/hu|tolóerő-súly arány]]. | A kialakítás elsődleges - habár gyakran elfelejtett - szempontja, hogy csak leszállni képes, vagy a keringési pályára visszatérni képes egységről van szó. Az egyirányú, csak leszállni képes eszközök vagy egyfajta [[probe/hu|szondák]], vagy egyéb a hátrahagyható (vagy inkább hátrahagyandó) felszerelést visznek a felszínre, amik lehetnek például [[rover/hu|holdjárók]] vagy [[base/hu|állomások]], illetve azok elemei. A visszatérésre képes egységeknél is lehetséges, hogy nem képes újracsatlakozásra - ugyanis megközelítés után a [[kerbonaut/hu|kerbonauták]] akár [[EVA/hu|űrsétával]] is visszalebeghetnek az űrhajóra. Miért is? Mert így a [[docking|csatlakozókapuk]] és az [[RCS/hu|RCS]] mellőzésével tömeget lehet megtakarítani! Lényegében az egyetlen [[command module/hu|kabinból]] és [[parachute/hu|ejtőernyőből]] álló '''visszatérőegység''' is egy végletekig leegyszerűsített, a [[Kerbin/hu|Kerbin]] körülményeire szabott egyirányú leszállóegység. Mindenesetre egy tény: akár leszállásnál, akár felszállásnál - hacsak nem egyirányú légköri ejtőernyős leszállásról van szó, hasznos a magas [[Thrust-to-weight ratio/hu|tolóerő-súly arány]]. | ||
| − | + | A kialakítás szempontjából a legfontosabb tényező az égitest felszíni nehézségi gyorsulása. A leszállóegység lehet egyfokozatú - így akár többször is felhasználható lehet (lényegében egy helyi [[SSTO/hu|SSTO]]), illetve egyszer-használatos többfokozatú. Az apróbb égitestek lehetőséget adnak arra, hogy a keringési pálya elhagyása után akár több fel- és leszállással fokozatleválasztás nélkül több helyszínen végigszökdécselve hatékonyan feltérképezzük az égitestet. A nagyobb égitesteknél, az egyetlen fokozat már nem kifizetődő, sőt gyakran elkerülhetetlen a többfokozatú kialakítások használata. Mivel az [[launch/hu|induláskor]] a leszállóegységek a [[payload/hu|rakományok]] közt szerepelnek, a többfokozatú leszállóegységeknél még költség szempontjából is hasznosabb lehet - főleg távolabbi célpontoknál - a tömeg-hatékonyabb [[asparagus staging/hu|aszparágusz fokozatkialakítás]] az olcsóbb [[solid rocket booster/hu|szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták]] alkalmazásánál. | |
| − | + | Szintén fontos tényező a meglátogatandó égitest [[atmosphere/hu|légkörének]] sűrűsége, mivel sűrű légkör esetében szükséges lehet a [[heat shield/hu|hőpazsok használata]] is. Habár ilyenkor lehetőség van [[parachute/hu|ejtőernyőket]], valamint [[A.I.R.B.R.A.K.E.S/hu|légféklapokat]] használni, amely jelentős [[fuel/hu|hajtóanyag]]-megtakarításra ad lehetőséget. Ugyanígy ilyenkor figyelemmel kell lenni a [[engine/hu|hajtómű]] típusára - sok a vákuumban kitűnően működő hajtómű légköri viszonyok közt gazdaságtalanul működik, és nem képes elég tolóerőt termelni - ami a [[drag/hu|légellenálláson]] felül többlet hajtóanyagköltséget jelenthet. | |
Természetesen a felépítést nagyban befolyásolja a felszínre juttatandó [[payload/hu|rakomány]] típusa. A leggyakoribb rakomány a [[kerbal/hu|kerbálok]] kisebb csoportja. A kis zöld barátaink számára a pompás kabinok széles választéka teszi lehetővé a kényelmes leszállást. Ilyen esetben csak egy [[ladder/hu|létrára]] van szükség az utasok ki- és beszállásához. A holdjárók és állomáselemek leszállításakor viszont [[Decoupler and separator/hu|szétválasztókkal]] vagy csatlakozókapuk segítségével kell biztosítani a leválaszthatóságot. | Természetesen a felépítést nagyban befolyásolja a felszínre juttatandó [[payload/hu|rakomány]] típusa. A leggyakoribb rakomány a [[kerbal/hu|kerbálok]] kisebb csoportja. A kis zöld barátaink számára a pompás kabinok széles választéka teszi lehetővé a kényelmes leszállást. Ilyen esetben csak egy [[ladder/hu|létrára]] van szükség az utasok ki- és beszállásához. A holdjárók és állomáselemek leszállításakor viszont [[Decoupler and separator/hu|szétválasztókkal]] vagy csatlakozókapuk segítségével kell biztosítani a leválaszthatóságot. | ||
Revision as of 20:58, 19 September 2015
A Leszállóegység egy olyan űreszköz, amely rendszerint egy nagyobb űrjárműnek azon feladatirányult részegysége ami egy idegen égitest felszínére száll le. Magának az adott égitestnek a főbb tulajdonságai, elsősorban a felszíni gravitációs gyorsulás és a légkör sűrűsége, döntően behatárolják az adott leszállóegység lehetséges kialakítását. Röviden fogalmazva minden égitest típusnál más kialakítás működik hatékonyan. Ennek megfelelően a leszállóegységek az űreszközök egyik legváltozatosabb és a hatékony szerkezet megtervezéséhez talán legtöbb ismeretet igénylő csoportját alkotják.
Kialakítás Szempontjai
A kialakítás elsődleges - habár gyakran elfelejtett - szempontja, hogy csak leszállni képes, vagy a keringési pályára visszatérni képes egységről van szó. Az egyirányú, csak leszállni képes eszközök vagy egyfajta szondák, vagy egyéb a hátrahagyható (vagy inkább hátrahagyandó) felszerelést visznek a felszínre, amik lehetnek például holdjárók vagy állomások, illetve azok elemei. A visszatérésre képes egységeknél is lehetséges, hogy nem képes újracsatlakozásra - ugyanis megközelítés után a kerbonauták akár űrsétával is visszalebeghetnek az űrhajóra. Miért is? Mert így a csatlakozókapuk és az RCS mellőzésével tömeget lehet megtakarítani! Lényegében az egyetlen kabinból és ejtőernyőből álló visszatérőegység is egy végletekig leegyszerűsített, a Kerbin körülményeire szabott egyirányú leszállóegység. Mindenesetre egy tény: akár leszállásnál, akár felszállásnál - hacsak nem egyirányú légköri ejtőernyős leszállásról van szó, hasznos a magas tolóerő-súly arány.
A kialakítás szempontjából a legfontosabb tényező az égitest felszíni nehézségi gyorsulása. A leszállóegység lehet egyfokozatú - így akár többször is felhasználható lehet (lényegében egy helyi SSTO), illetve egyszer-használatos többfokozatú. Az apróbb égitestek lehetőséget adnak arra, hogy a keringési pálya elhagyása után akár több fel- és leszállással fokozatleválasztás nélkül több helyszínen végigszökdécselve hatékonyan feltérképezzük az égitestet. A nagyobb égitesteknél, az egyetlen fokozat már nem kifizetődő, sőt gyakran elkerülhetetlen a többfokozatú kialakítások használata. Mivel az induláskor a leszállóegységek a rakományok közt szerepelnek, a többfokozatú leszállóegységeknél még költség szempontjából is hasznosabb lehet - főleg távolabbi célpontoknál - a tömeg-hatékonyabb aszparágusz fokozatkialakítás az olcsóbb szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták alkalmazásánál.
Szintén fontos tényező a meglátogatandó égitest légkörének sűrűsége, mivel sűrű légkör esetében szükséges lehet a hőpazsok használata is. Habár ilyenkor lehetőség van ejtőernyőket, valamint légféklapokat használni, amely jelentős hajtóanyag-megtakarításra ad lehetőséget. Ugyanígy ilyenkor figyelemmel kell lenni a hajtómű típusára - sok a vákuumban kitűnően működő hajtómű légköri viszonyok közt gazdaságtalanul működik, és nem képes elég tolóerőt termelni - ami a légellenálláson felül többlet hajtóanyagköltséget jelenthet.
Természetesen a felépítést nagyban befolyásolja a felszínre juttatandó rakomány típusa. A leggyakoribb rakomány a kerbálok kisebb csoportja. A kis zöld barátaink számára a pompás kabinok széles választéka teszi lehetővé a kényelmes leszállást. Ilyen esetben csak egy létrára van szükség az utasok ki- és beszállásához. A holdjárók és állomáselemek leszállításakor viszont szétválasztókkal vagy csatlakozókapuk segítségével kell biztosítani a leválaszthatóságot.
És utoljára említsük meg a űrhajóra való csatlakozás módját, mivel a bolygóközi utazáshoz egy nagyobb hordozóegységre van szükségük. A szétválasztók pompásan működhetnek alapesetben, ha van csatlakozókapu az újracsatlakozáskor a csatlakozókapun keresztül lehetséges a hajtóanyag-átvitel. A csatlakozókapuval is lehetséges az összeköttetés, ami összekötőgerendákkal tehető merevebbé. Viszont ha a leszállóegységet nem csak többször akarjuk használni, hanem több égitesten is, akkor gondoskodni kell a tömegéhez megfelelően erős csatlakozásról.
A leszállóegységek legfőképpen abban különböznek a különféle hordozóeszközöktől vagy az SSTO űrrepülőgépektől, hogy a leszállóegységek rendszerint megtankolva, rakománnyal megrakodva szállnak le a keringési pályáról, és alacsonyabb tömeggel térnek vissza, míg az egyéb eszközök esetén ez rendszerint fordítva van.
Galéria
Egy leszállóképes szonda.
Egy leszállóegység a Münön.
Egy Apolló stílusú leszállóegység
Rover + Skycrane: Egy holdjárót leszállító egyirányú leszállóegység.
Egy szonda leszállóegység
Ejtőenyős leszállás
Super-Heavy Lander: Egy fajsúlyosabb leszállóegység - kitűnő RCS képességekkel
Two-Stage Lander: Kétfokozatú leszállóegység
