Fuel/hu
A hajtóanyag [propellant] illetve gyakran mint üzemanyag [fuel], egy kulcsfontosságú része a járművek meghajtásának. A két fogalom rokonértelmű szónak tűnik, rendszeresen így használják ezeket, de pontos értelmezésük szerint mégis fontos különbség van köztük. A kémiai rakétákban az üzemanyag a hajtóműben ég el, a hideg rakétáknál a pedig kémiai reakció helyett a fizikai állapotváltozás biztosítja az energiát, ezzel biztosítva a meghajtáshoz szükséges energiát, a hajtóanyag viszont a tolóerőt létrehozó tömegáramhoz biztosítja az anyagot. Ez a két dolog kémiai és a hideg rakétákban azonos anyagot takar. De például a xenon gáz például nem éghető, felgyorsításáról egy külső energiaforrásból táplálkozó elektrosztatikus tér gondoskodik, és emiatt helyesen fogalmazva nem üzemanyag, csak hajtóanyag.
A hajtóanyag hivatkozhat bármely erőforrásra melyet a hajtóművekben használnak és a hajtóművek működésénél a kibocsájtandó tömegáramot biztosítja, míg azt az erőforrást melyet a hajtás energiaszükségletének fedezése céljából oxigén valamilyen formájával reagáltatnak üzemanyagnak nevezzük. Természetesen egyéb energiahordózók is lehetnek üzemanyagok.
Ezen meghatározás alapján hajtóanyag:
- Folyékony üzemanyag [Liquid fuel]
- Szilárd hajtóanyag [Solid fuel]
- Xenon gáz [Xenon gas]
- Egykomponensű hajtóanyag [Monopropellant]
- Oxidálószer [Oxidizer]
- Levegő [Intake air]
Viszont tágabb értelemben az elektromos töltés [Electric charge] is beletartozik az üzemanyag definíciójába, mivel az ionhajtóműveknél a gáz gyorsításakor fellépő energiaigényt fedezi.
Röviden hajtóanyagnak nevezhetjük azt, amely a meghajtáskor a kibocsájtott tömeget adja, és üzemanyagnak azt, amely a kibocsájtáshoz szükséges energiát biztosítja. Hogy mi hajtóanyag és mi üzemanyag a felhasználástól függ. A hidrogén hajtóanyag és üzemanyag egy hidrogén-oxigén rakétában, pusztán üzemanyag egy üzemanyagcellában, és csak hajtóanyag egy NERVA hajtóműben, ahol a hajtáshoz szükséges energiát a nukleáris üzemanyag bomlásából származó hő biztosítja.
