Light/hu

A fény egyetlen természetes forrása: Kerbol

A napfény [Light] teszi az égitesteket és az alkatrészeket láthatóvá az emberi szem számára. Kétfajta forrása van a fénynek:

• Természetes
• Mesterséges

A természetes fény kizárólagos forrása a Kerbol, a Kerbol Rendszer központi csillaga. Ez hajtja a napelemeket amelyek elektromos áramot termelnek. Szintén lehetséges mesterséges fényforrásokat is telepíteni, mint az elektromos fényforrások, hogy az árnyékban lévő alkatrészek is látszódjanak. Minden égitest, kivéve a Kerbolt, árnyékot vet a mögötte lévő térre, amelyet a felszínen éjszakának észlelünk.

Napfogyatkozás [Eclipse]

A Kerbin eltakarja Kerbolt

A napelem nem működik a Mün részleges árnyékában.

Azonos látvány nem sokkal a napfogyatkozás után.

A napfogyatkozás akkor történik, mikor egy égitest elhalad a Kerbol előtt és részben vagy teljesen gátolja a fényt útját. A Kerbolt nem takarhatja el olyan test, amely nincs abban a hatásgömbben, amelyben az űreszköz tartózkodik. Hogy meghatározhassuk, hogy egy test hogyan takarja a Kerbolt, a Kerbol és a test szögátmérőjét (δ) kell figyelembe venni. Ennek számolásához a megfigyelő égitesttől vett távolságát (d) és az égitest sugarát (r) kell ismerni. A szögátmérő jelenti azt a szöget, amely szöggel a szemnek el kell fordulnia hogy az egyik végéről a másikra nézhessen. Az egyenlet amellyel ez a tartomány számolható: $\delta =2\cdot arcsin\left({\frac {r}{d}}\right)$

Egy test csak akkor takarhatja el teljesen a Kerbolt, ha elég közel van a megfigyelőhöz, hogy a test a szemlélőnek ugyan olyan nagynak tűnik mint a Kerbol. A Kerbin felszínéről a Mün szögátmérője 1,91° és a Kerbolé mintegy is 2,20°, így Mün majdnem teljesen eltakarja a Kerbolt.

A pályahajlással nem rendelkező Münnel ellentétben, bármely döntött pályán keringő hold csak adott időnként árnyékolja be a bolygóját, illetve a bolygója árnyékolja be a holdat. Egy pályahajlással rendelkező hold csak akkor fogja eltakarni a Kerbolt, ha a hold felszálló és leszálló csomója a bolygó pályasíkja összhangban van a csillaggal.

A szinodikus keringési idő az az időtartam, amely alatt eléri az azonos helyet a bolygó egén a csillagjához képest.Például a két telihold közt eltelt idő szinodikus keringési időt jelent. A Kerbin és a Mün esetében, amelyek pályahajlása 0, a két teljes napfogyatkozás közt eltelt idő szinodikus keringési idő. Ha a hold pályája döntött nem minden egyes körülkeringés eredményez napfogyatkozást, viszont pontos többszöröse lesz a szinodikus keringési időnek.

A részleges és teljes napfogyatkozás eltakarja túlragyogás hatását, ahogy baloldalt látható. A teljes napfogyatkozásnál az adott pontban a csillag teljes takarásba kerül, a részlegesnél csak részben. Amíg a hatás el nem múlik, és a hold vagy a bolygó látható, a napelemek nem termelnek áramot.

Fényerősség [Intensity]

A fény ereje változik a távolság függvényében. A valós világban ez követi a fordított négyzetes törvényt, eredményeként négyszeresre növekszik az erősség a távolság megfeleződésével.

A játékban viszont a fényerő egy négy ponttal meghatározott három szakaszos görbét követ:

Távolság (m)	Teljesítmény	Példa
0	10×
13 599 840 256	1×	A Kerbin pályája
68 773 560 320	0,5×	Jool fél nagytengelye
206 000 000 000	0×	Majdnem 3x-sa a Jool pályájának.

Lásd még

• Pályaárnyékidő