Duna/hu
Duna | ||
Duna a pályáról nézve | ||
Bolygó a Kerbol | ||
Orbitális jellemzők | ||
Fél nagytegely | 20 726 155 264 m [Note 1] | |
Apoapszis | 21 783 189 163 m [Note 1] | |
Periapszis | 19 669 121 365 m [Note 1] | |
Pálya excentricitása | 0.051 | |
Pályahajlás | 0.06 ° | |
Periapszis szöge | 0 ° | |
Felszálló csomó hossza | 135.5 ° | |
Valódi anomália | 3.14 rad (nál 0s UT) | |
Keringési idő | 17 315 400 s | |
801 d 3 óra 50 perc 0.1 s | ||
Szinodikus keringési idő | 19 645 697,3 s | |
Szökési sebességek | 7 147 - 7 915 m/s | |
Fizikai tulajdonságok | ||
Egyenlítői sugár | 320 000 m | |
Egyenlítői kerület | 2 010 619 m | |
Felszín terület | 1,2867964×1012 m2 | |
Tömeg | 4,5154270×1021 kg | |
Standard gravitációs paraméter | 3,0136321×1011 m3/s2 | |
Sűrűség | 32 897,302 kg/m3 | |
Felszíni gyorsulás | 2,94 m/s2 (0.3 g) | |
Kozmikus sebesség | 1 372,41 m/s | |
Siderális rotációs időszak | 65 517,859 s | |
3 d 0 óra 11 perc 57.9 s | ||
Nap napja | 65 766,707 s | |
3 d 0 óra 16 perc 6.7 s | ||
Siderális forgási sebesség | 30,688 m/s | |
Szinkron pálya | 2 880,00 km | |
Hatássugár | 47 921 949 m [Note 1] | |
Légköri jellemzők | ||
Légkör jelenléte | Igen | |
Tengerszínti légnyomás | 6,75500 kPa | |
0.066667 atm | ||
Légkörmagasság | 50 000 m | |
6,7×10-8 atm | ||
Hőméréskletmin | -123.15 °C 150 K | |
Hőmérsékletmax | -40.15 °C 233 K | |
Az oxigén jelen van | Nem | |
Tudományos szorzó | ||
Felszín | 8 | |
Fröcskölt | N/A | |
Alsó Légkör | 5 | |
Felső légkör | 5 | |
Közeli űr | 7 | |
Távoli űr | 5 | |
Felépülés | 5 | |
|
A Duna a negyedik bolygója a Kerbol rendszernek és a Mars megfelelője a Kerbal Space Program világában. Többnyire vörös fehérlő jégsapkákkal és egyetlen természetes holdja van, az Ike. Az Ike mérete és a Dunával való közelsége kölcsönösen egymáshoz kötött tengelyforgást [tidally locks] eredményezett.
Megfelelő levegőfékezéssel, egy körút a Kerbinről a Duna pályájára és vissza durván 1700 m/s Δv-t igényel, kevesebbet mint akármelyik másik bolygó meglátogatása. A Dunával többnyire könnyű találkozni mivel a pályahajlása alacsony.
Contents
Játékbeli leírás
„ | Úgy is ismerik minta vörös foltot, amelyet akkor láthatsz, ha erősen bandzsítasz, a Duna hosszú ideje egy csoda a kerbálok számára. A bolygónak sokan csodálattal adóznak a feltűnő vörös színe miatt amely határozott kontrasztban áll a zölddel. — Kerbál Csillagász közösség |
” |
Tájleírás [Topography]
Duna felszíni magassága 124 és 8264 méter közt változik. A hegyláncai veszélyt jelentenek a leszálló eszközökre, különösen a vékony légkör ismeretében, amely nagyon enyhe biztonságos levegőfékeződést tesz lehetővé, és a Duna kiterjedt jeges sarkvidékeit okozza. A Dunának több krátere van, de mind egészen lepusztult, valószínűleg a széltől.
Több "tenger" (sötét talajú nagy területek) található a mélyebben fekvő régiókban. A simaságuk és mély elhelyezkedésük több levegőfékezést tesz lehetővé ami megkönnyíti a leereszkedést, valamint ideális leszállóhelyet biztosít az (ür)repülők számára. Igaz ezek a területek némileg egysíkúak a szó másik értelmében is. Valószínűleg tómedrek lehettek, mikor a Dunán még folyékony tavai voltak a múltban.
A Duna felszínén több rendhagyó képződmény található.
Légkör [Atmosphere]
A Duna légköre 41,446 métet magasságig tart. A sűrűsége 20%-a Kerbin's a tengerszinten és nagyobb magasságokban még ritkább a Kerbinen tapasztalhatóhoz képest. A Duna legmagasabb csúcsán a légkör sűrűsége 21%-a a tengerszintinek. Összehasonlításul a Kerbinen, a légkörnyomása a legmagasabb csúcsokon is 45%-a tengerszintinek. Ez az alacsony sűrűség miatt az ejtőernyők fél-kioldása sokkal mélyebben történik, éppen csak picivel 10 km felett az Mk25 Parachute esetében, és valamivel 9 km alatt a többinél.
Összehasonlítva a többi légkörrel rendelkező égitesttel a Duna légköre a legvékonyabb. Még a Jool hold Laythe is sokkal sűrűbb és vastagabb légkört mondhat magáénak. A légkörnek vöröslő vagy barnálló tónusa van magában. A megvilágított légkör a sarkvidékeken is színes, miközben maga a felszín fehér.
Leszállás [Landing]
A levegőfékezés üzemanyagot spórolhat meg a pálya- és a felszíni sebesség nagyarányú csökkentésével. A levegőfékezéskor alacsony szögben történő belépéssel maximalizálni kell a légkörben töltött időt, valamint - a cél figyelembe vételével - előnyben kell részesíteni az alacsonyan fekvő helyek. Becslések szerint az ideális levegőfékezési magasság 13 000 méter, amely segítségével a viszonylag alacsony Δv szükségletet mellett alakítható ki egy stabil pálya.
Megjegyzések