Difference between revisions of "Rocket/hu"

From Kerbal Space Program Wiki
Jump to: navigation, search
m
(javítás)
 
(2 intermediate revisions by the same user not shown)
Line 1: Line 1:
 
[[File:Kerbal x launchpad.png|thumb|upright|A Kerbal X képes a Kerbin körüli pályára állni.]]
 
[[File:Kerbal x launchpad.png|thumb|upright|A Kerbal X képes a Kerbin körüli pályára állni.]]
 
[[File:Kerbal 2.png|thumb|upright|A Kerbal 2 csak szuborbitális repülésre képes.]]
 
[[File:Kerbal 2.png|thumb|upright|A Kerbal 2 csak szuborbitális repülésre képes.]]
A '''rakéta [rocket]''' egy tipikusan függőlegesen indított [[craft/hu|jármű]]. Rendszerint [[rocket engine/hu|rakétahajtóműveket]] használ az előrehaladáshoz és nem használ [[wing/hu|szárnyakat]] és [[winglet/hu|szárnyacskákat]] a felhajtóerő képzéshez. Aerodinamikai elemeket  rendszerint csak mint [[control surface/hu|kormányfelületeket]] és stabilizáló elemeket használ a [[atmosphere/hu|légkörben]] való irányítás céljából. A rakéták fő felhasználása az eszközök űrbejuttatása és [[orbit/hu|pályára]] állítása és különböző pályamódosítások végrehajtása, vagy legalább egy szuborbitális repülés elérése.
+
A '''rakéta [rocket]''' egy tipikusan függőlegesen indított [[craft/hu|jármű]]. Rendszerint [[rocket engine/hu|rakétahajtóműveket]] használ az előrehaladáshoz és nem használ [[wing/hu|szárnyakat]] és [[winglet/hu|szárnyacskákat]] a felhajtóerő képzéshez. Aerodinamikai elemeket  rendszerint csak mint [[control surface/hu|kormányfelületeket]] és stabilizáló elemeket használ a [[atmosphere/hu|légkörben]] való iránytartás és irányítás céljából. A rakéták kezdőfokozatát (vagy kezdőfokozatait) [[launch vehicle/hu|hordozórakétának]] nevezik. A hordozórakéta fő felhasználása az eszközök űrbejuttatása és [[orbit/hu|pályára]] állítása és különböző pályamódosítások végrehajtása, vagy legalább egy szuborbitális repülés elérése.
 +
 
 +
A [[payload/hu|rakomány]] egy passzív része a rakétának és többnyire a rakéta tetején helyezkedik el. A kezdeti fokozatokat, amelyek a rakéta többi részét a pályára emelik rendszerint [[launch vehicle/hu|hordozórakétának]] nevezik. A rakéta oldalára szerelt leválasztható segédrakéták, amelyek segítik a főrakétát nagyobb magassághoz és sebességhez juttatni, a gyorsítórakéták.  
  
 
A különböző [[stage/hu|fokozatok]] használatával a rakéták meg tudnak szabadulni a feleslegessé vált üres tömegtől ezzel javítva a hatékonyságon, amíg az [[spaceplane/hu|űrrepülőgépek]] rendszerint nem rendelkeznek fokozatokkal. Mivel a rakéták nem használnak felhajtóerőt létrehozó elemeket, ezért a rakétahajtóműveknek kell legyőzniük a tömegvonzás hatását. Annak meghatározására, hogy a rakéta fel tud-e emelkedni a [[thrust-to-weight ratio/hu|tolóerő-súly-arányt]] kell meghatározni. Ha az arány nagyobb egynél, akkor a rakéta fel tud emelkedni, mivel a hajtóművek által létrehozott tolóerő nagyobb a gravitációs erőnél. Mivel a hajtóművek a hajtóanyagot fogyasztják, ezzel folyamatosan csökkentve a jármű tömegét, az arány csak növekedni fog a repülés alatt.
 
A különböző [[stage/hu|fokozatok]] használatával a rakéták meg tudnak szabadulni a feleslegessé vált üres tömegtől ezzel javítva a hatékonyságon, amíg az [[spaceplane/hu|űrrepülőgépek]] rendszerint nem rendelkeznek fokozatokkal. Mivel a rakéták nem használnak felhajtóerőt létrehozó elemeket, ezért a rakétahajtóműveknek kell legyőzniük a tömegvonzás hatását. Annak meghatározására, hogy a rakéta fel tud-e emelkedni a [[thrust-to-weight ratio/hu|tolóerő-súly-arányt]] kell meghatározni. Ha az arány nagyobb egynél, akkor a rakéta fel tud emelkedni, mivel a hajtóművek által létrehozott tolóerő nagyobb a gravitációs erőnél. Mivel a hajtóművek a hajtóanyagot fogyasztják, ezzel folyamatosan csökkentve a jármű tömegét, az arány csak növekedni fog a repülés alatt.
Line 7: Line 9:
 
Mivel a rakéták nem használnak emelő felületeket, emiatt minden körülményben működnek, és nem igényelik a légkör jelenlétét. Viszont jelentős hátrányuk hogy a rakétahajtóművek lényegesen alacsonyabb hatékonysággal dolgoznak, mint a [[jet engine/hu|sugárhajtóművek]].
 
Mivel a rakéták nem használnak emelő felületeket, emiatt minden körülményben működnek, és nem igényelik a légkör jelenlétét. Viszont jelentős hátrányuk hogy a rakétahajtóművek lényegesen alacsonyabb hatékonysággal dolgoznak, mint a [[jet engine/hu|sugárhajtóművek]].
  
A rakétákat rendszerint a [[Vehicle Assembly Building/hu|Jármű Összeszerelő Épületben]] építik és a [[launch pad/hu|kilövőállásról]] indítják.
+
A rakétákat rendszerint a [[Vehicle Assembly Building/hu|Jármű Összeszerelő Épületben]] építik és a [[launch pad/hu|kilövőállásról]] [[launch/hu|indítják]].
  
 
== Start ==
 
== Start ==
 
A szokásos repülés a [[Kerbin/hu|Kerbin]]nen található kilövőállásról indul . A felszállás megkezdése előtt a sugárhajtóműveket, ha van egyáltalán, be kell indítani, hogy a teljesítményük elérhesse a maximumot. Mikor a sugárhajtóművek felpörögtek, a felemelkedést meg lehet kezdeni a rakétahajtóművek indításával, és a [[TT18-A Launch Stability Enhancer/hu|TT18-A Kilövési Stabilitásnövelők]] elengedésével.
 
A szokásos repülés a [[Kerbin/hu|Kerbin]]nen található kilövőállásról indul . A felszállás megkezdése előtt a sugárhajtóműveket, ha van egyáltalán, be kell indítani, hogy a teljesítményük elérhesse a maximumot. Mikor a sugárhajtóművek felpörögtek, a felemelkedést meg lehet kezdeni a rakétahajtóművek indításával, és a [[TT18-A Launch Stability Enhancer/hu|TT18-A Kilövési Stabilitásnövelők]] elengedésével.
  
A kilövés előtt tisztában kell lennünk milyen pályára akarunk állni - [[Terminology/hu#Orbital terms|prográd, poláris...]] A tervezett pályahajlás függvényében a a bedöntés iránya változik. Pédául a retrográd pálya esetében az eszköz ellenkező irányban kering, mint az alatta lévő eszköz, a Kerbinen ez nyugati irányt jelent(270°).A rakéta indítása után néhány kilométeres magasságban (kb.4 km) alkalmazhatunk egy enyhe döntést (1-2°) alkalmazhatunk a kíván irányba, de komolyabb szintű (10-15°-ot meghaladó) bedöntést csak 10 km feletti magasságban alkalmazunk. Ebben a magasságban a [[gravity turn/hu|gravitációs forduló]] folytatódhat a rakéta komolyabb szintű (~45°) bedöntésével. A bedöntést a magasság növekedésével szépen lassan lehet fokozni. A gravitációs fordulóval a jármű vízszintes sebességet kezd gyűjteni amely lényeges egy stabil [[orbit/hu|pálya]] eléréséhez. A hajtóművek megszakításokkal addig gyorsítják a járművet, amíg a [[Terminology/hu#pe|közelpont (periapszis)]] és a [[Terminology/hu#ap|távolpont (apoapszis)]] is a [[atmosphere/hu|légkör]] fölé nem kerül.
+
A [[launch/hu|kilövés]] előtt tisztában kell lennünk milyen pályára akarunk állni - [[Terminology/hu#Orbital terms|prográd, poláris...]] A tervezett [[orbit/hu#inclination|pályahajlás]] függvényében a bedöntés iránya változik. Például a retrográd pálya esetében az eszköz ellenkező irányban kering, mint amerre az alatta lévő [[celestial body/hu|égitest]] forog, ami 180°-os pályahajlást jelent. Mivel a Kerbinen északról nézve órairány ellen forog, ez nyugati irányt jelent (270°), ahogy a 0°-os pályahajlást jelentő forgási iránnyal egyező prográd pálya pedig keletit (90°). A fellövések döntő többségét egyenlítői prográd irányba érdemes terelni, mert ilyenkor az égitest forgási sebessége hozzáadódik a rakéta sebességéhez - ez hajtóanyag-megtakarítást jelent, míg a retrográd irány esetében ellene dolgozik. Az északi-déli indítású poláris pályák az égitest teljes területének feltérképezésekor válhatnak célszerűvé.
 +
 
 +
A rakéta indítása után a függőleges emelkedés [vertical climb] során emelkedik és gyorsul amíg el nem éri a bedöntési manőverhez [pitchover] szükséges magasságot (a Kerbinen ez kb. 2 km). Ebben a magasságban  alkalmazhatunk egy enyhe döntést (ez ilyenkor kb.2°) alkalmazhatunk a kívánt irányba, ezzel megkezdve a [[gravity turn/hu|gravitációs fordulót]]. Innen kezdve a dőlésszög szépen lassan és folyamatosan növekszik, 10 km-es magasságban már elérheti 15-20°-ot, majd tovább növekedve ~45-50° - 20 km magasságban, majd nagyobb magasságban még nagyobb dőlésszöget ér el. Ideális esetben a bedöntési manőver és a pálya elérése közt a rakéta nem igényel beavatkozást - a gravitációs forduló alatt a rakéta alján elhelyezett [[winglet/hu|szárnyacskák]] [[drag/hu|légellenállása]] fordítja el a rakétát. A gravitációs fordulóval a jármű vízszintes sebességet kezd gyűjteni amely lényeges egy stabil keringési [[orbit/hu|pálya]] eléréséhez. Ezután a jármű hajtóművek megszakításokkal történő használatával addig gyorsítható, amíg a [[Terminology/hu#pe|közelpont (periapszis)]] és a [[Terminology/hu#ap|távolpont (apoapszis)]] is a [[atmosphere/hu|légkör]] fölé nem kerül.
 +
 
 +
A bedöntés magassága és szöge égitestenként változik. Az enyhe gravitációjú légkör nélküli égitesteken gyakorlatilag az elrugaszkodás pillanatában meg lehet kezdeni a bedöntést, és lényegesen nagyobb szögben (akár több 10 fok!), míg az ellenkező esetben ([[Eve/hu|Eve]]) függőleges emelkedés messze tovább tart. A rakéta tulajdonságai, mint a [[TWR/hu|TWR]], légellenállás és a fokozatkialakítás szintén befolyásolják az ideális felemelkedési pálya alakját.
  
Amint az apszispontok a légkör felett vannak, a jármű nem fog lezuhanni, mivel elérte az úgy nevezett parkolópályát. Erről a pályáról további a pálya alakjának megváltoztatásához [[Basic maneuvers/hu|pályamódosításokat]] lehet kezdeni mint amilyen a Hohmann átállás.
+
Amint az apszispontok a légkör felett vannak, a jármű nem fog lezuhanni, mivel elérte az úgynevezett parkolópályát. Erről a pályáról további a pálya alakjának megváltoztatásához olyan további [[Basic maneuvers/hu|pályamódosításokat]] lehet kezdeni, mint amilyen a Hohmann átállás.
  
 
[[Category:Craft/hu]]
 
[[Category:Craft/hu]]

Latest revision as of 16:32, 14 December 2014

A Kerbal X képes a Kerbin körüli pályára állni.
A Kerbal 2 csak szuborbitális repülésre képes.

A rakéta [rocket] egy tipikusan függőlegesen indított jármű. Rendszerint rakétahajtóműveket használ az előrehaladáshoz és nem használ szárnyakat és szárnyacskákat a felhajtóerő képzéshez. Aerodinamikai elemeket rendszerint csak mint kormányfelületeket és stabilizáló elemeket használ a légkörben való iránytartás és irányítás céljából. A rakéták kezdőfokozatát (vagy kezdőfokozatait) hordozórakétának nevezik. A hordozórakéta fő felhasználása az eszközök űrbejuttatása és pályára állítása és különböző pályamódosítások végrehajtása, vagy legalább egy szuborbitális repülés elérése.

A rakomány egy passzív része a rakétának és többnyire a rakéta tetején helyezkedik el. A kezdeti fokozatokat, amelyek a rakéta többi részét a pályára emelik rendszerint hordozórakétának nevezik. A rakéta oldalára szerelt leválasztható segédrakéták, amelyek segítik a főrakétát nagyobb magassághoz és sebességhez juttatni, a gyorsítórakéták.

A különböző fokozatok használatával a rakéták meg tudnak szabadulni a feleslegessé vált üres tömegtől ezzel javítva a hatékonyságon, amíg az űrrepülőgépek rendszerint nem rendelkeznek fokozatokkal. Mivel a rakéták nem használnak felhajtóerőt létrehozó elemeket, ezért a rakétahajtóműveknek kell legyőzniük a tömegvonzás hatását. Annak meghatározására, hogy a rakéta fel tud-e emelkedni a tolóerő-súly-arányt kell meghatározni. Ha az arány nagyobb egynél, akkor a rakéta fel tud emelkedni, mivel a hajtóművek által létrehozott tolóerő nagyobb a gravitációs erőnél. Mivel a hajtóművek a hajtóanyagot fogyasztják, ezzel folyamatosan csökkentve a jármű tömegét, az arány csak növekedni fog a repülés alatt.

Mivel a rakéták nem használnak emelő felületeket, emiatt minden körülményben működnek, és nem igényelik a légkör jelenlétét. Viszont jelentős hátrányuk hogy a rakétahajtóművek lényegesen alacsonyabb hatékonysággal dolgoznak, mint a sugárhajtóművek.

A rakétákat rendszerint a Jármű Összeszerelő Épületben építik és a kilövőállásról indítják.

Start

A szokásos repülés a Kerbinnen található kilövőállásról indul . A felszállás megkezdése előtt a sugárhajtóműveket, ha van egyáltalán, be kell indítani, hogy a teljesítményük elérhesse a maximumot. Mikor a sugárhajtóművek felpörögtek, a felemelkedést meg lehet kezdeni a rakétahajtóművek indításával, és a TT18-A Kilövési Stabilitásnövelők elengedésével.

A kilövés előtt tisztában kell lennünk milyen pályára akarunk állni - prográd, poláris... A tervezett pályahajlás függvényében a bedöntés iránya változik. Például a retrográd pálya esetében az eszköz ellenkező irányban kering, mint amerre az alatta lévő égitest forog, ami 180°-os pályahajlást jelent. Mivel a Kerbinen északról nézve órairány ellen forog, ez nyugati irányt jelent (270°), ahogy a 0°-os pályahajlást jelentő forgási iránnyal egyező prográd pálya pedig keletit (90°). A fellövések döntő többségét egyenlítői prográd irányba érdemes terelni, mert ilyenkor az égitest forgási sebessége hozzáadódik a rakéta sebességéhez - ez hajtóanyag-megtakarítást jelent, míg a retrográd irány esetében ellene dolgozik. Az északi-déli indítású poláris pályák az égitest teljes területének feltérképezésekor válhatnak célszerűvé.

A rakéta indítása után a függőleges emelkedés [vertical climb] során emelkedik és gyorsul amíg el nem éri a bedöntési manőverhez [pitchover] szükséges magasságot (a Kerbinen ez kb. 2 km). Ebben a magasságban alkalmazhatunk egy enyhe döntést (ez ilyenkor kb.2°) alkalmazhatunk a kívánt irányba, ezzel megkezdve a gravitációs fordulót. Innen kezdve a dőlésszög szépen lassan és folyamatosan növekszik, 10 km-es magasságban már elérheti 15-20°-ot, majd tovább növekedve ~45-50° - 20 km magasságban, majd nagyobb magasságban még nagyobb dőlésszöget ér el. Ideális esetben a bedöntési manőver és a pálya elérése közt a rakéta nem igényel beavatkozást - a gravitációs forduló alatt a rakéta alján elhelyezett szárnyacskák légellenállása fordítja el a rakétát. A gravitációs fordulóval a jármű vízszintes sebességet kezd gyűjteni amely lényeges egy stabil keringési pálya eléréséhez. Ezután a jármű hajtóművek megszakításokkal történő használatával addig gyorsítható, amíg a közelpont (periapszis) és a távolpont (apoapszis) is a légkör fölé nem kerül.

A bedöntés magassága és szöge égitestenként változik. Az enyhe gravitációjú légkör nélküli égitesteken gyakorlatilag az elrugaszkodás pillanatában meg lehet kezdeni a bedöntést, és lényegesen nagyobb szögben (akár több 10 fok!), míg az ellenkező esetben (Eve) függőleges emelkedés messze tovább tart. A rakéta tulajdonságai, mint a TWR, légellenállás és a fokozatkialakítás szintén befolyásolják az ideális felemelkedési pálya alakját.

Amint az apszispontok a légkör felett vannak, a jármű nem fog lezuhanni, mivel elérte az úgynevezett parkolópályát. Erről a pályáról további a pálya alakjának megváltoztatásához olyan további pályamódosításokat lehet kezdeni, mint amilyen a Hohmann átállás.