Tutorial:Learning basics of rocket building/hu
A mostani ismertetőhöz indítsunk egy játszmát homokozó [Sandbox] játékmódban és lépjünk be az űrközpont közepén lévő nagycsarnokba [Vehicle Assembly Building].
Mikor egy rakéta készítésének nekilátunk, legfontosabb, hogy pontosan tisztázzuk magunkban, hogy az adott rakétát milyen céllal építjük, ugyanis a cél meghatározza a rakomány szerepét betöltő végfokozatokat, ami a lényegében adja a lehetséges középfokozatok, és ezek lényegében be is határolják a az ezeket a pályára emelő hordozóeszközök szükséges méreteit. Ennek folytán célszerű a rakéta építését a végfokozattal kezdeni, és fentről lefelé haladni az építkezés során.
Contents
A végfokozat változatai
A megfelelő vezérlőegység
A vezérlőegység célszerűen a végfokozaton kaphat helyet, mivel így a küldetés alatt végig irányíthatja az eszközt. A kerbonauták által végrehajtandó küldetések esetén egy kabinra van szükség. Ha a küldetéshez egyetlen kerbonauta is elég lehet, akkor egy Mk1 Parancsnoki Kabin is megfelelhet, ha teljes legénységgel (pilóta, mérnök és tudós) akarjuk végrehajtani a küldetést, akkor már egy Mk1-2 Parancsnoki Kabinra lesz szükség. Ha a legénységnek nélkülöznie kell a tapasztalt pilótát, akkor a képességeit még egy megfelelő szondamaggal lehet pótolni. Az élőerős küldetésnél a legénység visszatéréséről is gondoskodni kell, így ha nem egy külön eszközzel akarjuk majd a hős kerbonautáinkat visszahozni a Kerbinre, akkor ennek, mint egy visszatérőegységként is helyt kell állnia. Ha a rakéta még új, kipróbálatlan konstrukció, az indításkori esetleges baleset miatti emberveszteség (vagy inkább kerbálveszteség) kockázatát csökkenthetjük, ha a kabinhoz egy mentőrakétát is szerelünk.
A kabirész kiképzése - és lássuk mire valók a szerkesztőbigyók
Nos nézzünk is elsőnek egy ilyen mentőrakétával szerelt kabin építését. A 2,5m-es nagy kabinokhoz van külön alkatrészként egy megfelelő méretű típus, viszont az Mk1 kabinhoz már magunknak kell összeállítanunk egy ilyesmit. A tanulás kedvéért készítsünk el most egy ilyen visszatérőegységet.
Kezdjük a vezérlőegység elhelyezésével. Az üzemmódok közül állítsuk át - már ha nem azon van - az alkatrész üzemmódra, a bal oldalon lévő menüben váltsuk a tablót a Pods (vezérlőegységek) oldalára (felülről az első), és válasszuk ki az Mk1-2 Parancsnoki Kabint. Ekkor megjelenik a kabin és vele együtt a szerkesztőbigyók [editor gizmos] is.
A mentőrakétát a kabin tetejére kell szerelni, ahová rendszerint az ejtőernyők kerülnek, olyanok mint az 0,625m-es méretével az Mk1 kabin tetejére illeszkedő Mk16 Ejtőernyő, vagy a 1,25m-es mérettel az Mk1-2 kabinra illeszkedő Mk16-XL Ejtőernyő és az Mk25 Ejtőernyő. Emiatt ilyenkor Mk2-R Ejtőernyőket kell a kabinra szimmetrikusan elhelyezni. Hasonló a helyzet, ha csatlakozókapukat illesztünk a kabinok tetejére, hogy más eszközökhöz csatlakozhassunk vele. Viszont mivel komoly többletsúlyt jelenthetnek, a kilövés kezdeti szakasza után érdemes leválasztani ezt, azaz vagy egy leválasztóra - szétválasztóra, vagy egy elébb említett csatlakozókapura kell felszerelni.
A tengely-szimmetrikus elhelyezéshez a szimmetriajelzőt állítsuk kettős tengely-szimmetrikus kiosztásra. Ezt ne keverjük össze a tükör-szimmetrikus kettős kiosztással. A két szimmetriamód közt R lenyomásával lehet váltani, a szimmetriaszámot pedig a X lenyomásával vagy rá-jobb-klikkeléssel lehet növelni, és ⇧ Shift+X lenyomásával vagy rá-bal-klikkeléssel lehet csökkenteni. Ha beállítottuk helyezzük el ezeket az Mk2-R Ejtőernyőket (Utility (Hasznos) fül alatt található az alkatrésztablón).
Ha az ejtőernyők már a helyükön vannak akkor lássunk neki a torony kiképzésének. Váltsuk vissza a bigyót Place (elhelyez) állapotba (legbaloldalibb ikonra klikkelés, vagy 1-es lenyomása), a szimmetriamód állapota nem befolyásol semmit, amíg a szimmetriatengelyen építkezünk. Ha későbbi újratankolás céljából szükségünk van egy csatlakozókapura, akkor erre most egy Clamp-O-Tron Jr. lesz a megfelelő, különben egy TR-2V leválasztógyűrű is képezheti az alapot. Erre mondjuk pakoljunk egymásra négy Kocka Nyolcszögű Tartót [Cubic Octagonal Strut], hogy az apró gyorsítórakétákat kellően messzire helyezhessük el, és így ne okozzanak kárt a kabinban.
Ha már megvan a torony, akkor el kell rá helyezni a gyorsítórakétákat. A lehetséges méretek alapján csak a Sepratron I jöhet szóba. Nos, ahhoz, hogy tudjuk, hogy helyezzük el ezeket, tisztában kell lenni a mentőrakéta szerepével. Egyrészt „legyorsulja” a rakéta többi részét, közben eltéríti a rakéta nagyjának útjából, másrészt alacsony magasságból olyan szintmagasságra emeli a kapszulát, ahonnan biztonságosan ki lehet nyitni az ejtőernyőket. A biztos legyorsuláshoz úgy legalább 5 g-s gyorsulásra van szükség. Ez meghatározza a felszerelendő rakéták számát, de tudni kell, hogy a több rakéta nagyobb többletsúlyt jelent. Hogy pontosabban helyezhessük el ezeket a rakétákat, kacsoljuk be a szögkiosztást [Angle Snap] ráklikkeléssel, vagy a C lenyomásával. Bekapcsolt állapotban egy hatszög, kikapcsolva egy kör fog az ikonján megjelenni. Helyezzünk el először egy pár Sepratront szimmetrikusan a torony tetejére, de úgy, hogy a rakéták lángcsóvája lehetőleg ne érje a kabint. Ehhez nyomjuk le 3x-4x az S-t, miközben a ⇧ Shift-et lenyomva tartjuk (a ⇧ Shift lenyomása nélkül a szerkesztő 90°-al forgat, azt lenyomva 5°-kal). Ha túl haladtunk a ⇧ Shift lenyomva tartása mellett nyomjuk le a W-t.
Most kapcsoljuk ki a szimmetriát, és helyezzünk a torony két átellenes oldalára egy-egy rakétát. Ennek a két rakétának majdnem azonos módon kell állnia. És itt lényeg a majdnem! Ha már letettük ezeket szimmetrikusan, de nem szimmetria módban - mert szimmetriamódban minden módosítás a szimmetrikus alkatrészeken is jelentkezik, kapcsoljuk be a szerkesztő bigyón a Rotate (elforgat) állást. Ez balról a harmadik bigyóikonra klikkeléssel vagy a 3 lenyomásával lehetséges. Ekkor ha ráklikkelünk egy alkatrészre, az hasonlóan az elmozdításhoz, a kapcsolat megszakítása nélkül finomíthatunk az alkatrész irányultságán. Rontsuk el a két független rakéta közül az egyik állását egy kicsit, mondjuk legcélszerűbben a vörös függőleges kör segítségével. A ⇧ Shift lenyomva tartása természetesen most is finomabb beállítást eredményez. Ugyanezt elérhetjük egy újra elhelyezéskor WSADQE billentyűkkel is.
Na most ahhoz, hogy egy mentőkabin rendeltetésszerűen működhessen, le kell tudnia válni a rakéta többi részéről. A leválasztáshoz, és alapvetően a rakéták (és persze minden egyéb eszköz esetén is) szakaszolásához három alkatrészcsalád áll a rendelkezésükre:
- Csatlakozókapuk:
- Lehetővé teszik a hajtóanyagok szabad áramlását, ami bizonyos esetekben kifejezetten zavaró lehet, ezért ha két ilyen fokozat az induláskor le kell tiltani az átáramlást - mivel sajnos ez valamiért a szerkesztőben nem lehetséges. És természetesen két megfelelő darab esetén lehetséges az újracsatlakozás is. Viszont kicsi a terhelhetőségük, és kevésbé merevek, emiatt csak kisebb és kevésbé nehéz részeket helyezhetünk ezekre. A fokozatindítókkal nem működnek, és kicsi a kivetőerejük (az a lendületváltozás, amellyel szétcsatlakozáskor ellökik egymástól a két részt).
- Leválasztók:
- A hajtóanyagok nem áramolhatnak szabadon ezeken keresztül, így ha erre mégis szükség van, rendszerint FTX külső hajtóanyag-vezetékeket kell használni. A hajtóművek alatt önállóan védőburkolatot képez. Miután levált a nyíl felé mutató résztől, a részek újbóli összecsatlakozása már nem lehetséges. Léteznek felszínre szerelhető változatai is!
- Szétválasztók:
- Lényegében a leválasztók egy változata. Mindkét résztől elválnak, valamivel nehezebbek és nagyobb a kivetőerővel rendelkeznek.
Nos, most én egy TR-18A Leválasztógyűrűt választottam, és ahogy látható a nyíl a kabin felé mutat, azaz a kabin alatt történik a leválasztás. Mindenki tegye oda az célnak és ízlésének megfelelő darabot.
A cselekvéscsoportok beállítása
Ha a rakéta egy szondamaggal rendelkező eszköz célba-juttatásáról van szó, akkor annak szondamagja vezérelheti a rakétát is. Ha a rakomány nem rendelkezne szondamaggal (például egy utántöltő tartályhajó), akkor az alapkonstrukció végfokozatába bele kell illeszteni egyet.
