Spaceplane/hu

Az Aeris 4A keringési pályán

Az űrrepülőgép [spaceplane] egy keveréke a repülőgépnek és a rakétának, egyaránt képes a légköri repülésre a szárnyai segítségével és az űrrepülésre a reakciós hajtóműveivel. A legtöbb űrrepülőgép egyetlen fokozattal a pályára rendszerű vagy csak kisebb részei nem használhatóak újra.

Építés [Construction]

Az űrrepülőgépeket rendszerint az Űrrepülőgép Hangárban építik, és a kifutópályáról indítják útra, bár néhányat a kilövőállásról lehet indítani - többnyire hordozórakétával érik el a világűrt. Ez utóbbiakat megkülönböztetésül űrsiklónak [space shuttle] nevezik

Több különböző raktári repülőgép van a játékban, de csak az Aeris 4A és Stearwing D45 képes elérni az világűrt, ezzel kiérdemelve a űrrepülőgép minősítést. De míg az Aeris egy igazi SSTO (azaz leválasztás nélkül működik), addig a Stearving a sugárhajtóművek leválasztása miatt nem minősül annak. Az űrsiklóra egy mintapéldát a Learstar A1 szolgáltat.

Építés [Propulsion]

A sugárhajtóművek hatékony meghajtást nyújtanak a Kerbin és Laythe légkörében. Az űrben és az oxigénmentes légkörben a kevésbé hatékony reakciós hajtóműveket kell használni. Néha a sugárhajtóművek helyére is rakétahajtóműveket helyeznek, amely valamelyest egyszerűsíti a szerkezetet a oxigénmentes légkörben, de az oxigéndús légkörben tovább rontja a hatékonyságot. Egy repülőgép csak sugárhajtóművekkel nem érhet el stabil pályát, mivel a hajtóművek leállnak mielőtt elhagynák a légkört. Bár a légköri gyorsítással el lehet érni egy kellően magas apoapszist, de a periapszis a légkörön belül marad. A közelpont (periapszis) megemeléséhez a légkörön kívül levegőt nem igénylő hajtóművek szükségesek.

Manőverezés [Maneuvering]

A szárnyacskák, kormányfelületek, vagy a reakciós kerekek képesek a légköri manőverekre, de az RCS is hasznos lehet néha, végső helyzetben. A szárnyacskák használhatatlanok az űrben. A SAS rendszerint tartja az irányt a légkörön belül, elejét véve az űrrepülőgép átbillenésének, ellensúlyozva a tömegközéppont és az emelésközéppontjának egybe nem eséséből származó nyomatékot.

Leszállás [Landing]

A leszállás leggyakrabban csak azokkal a kifutóművekkel történik, amely a felszállás közben volt. ejtőernyők, rakétahajtóművek és a futóművek beépített fékei is lelassítják a járművet. A vészhelyzetek esetén, ha nincs elérhető közelségben megfelelő leszállóhely, megfelelő kialakítás esetén a kabin leválasztásával és egy ejtőernyővel aláereszkedettésével megmentheted a legénységet.

Kifutópálya [Runway]

A Kerbinen két kifutópálya van ahol az űrrepülőgépek leszállhatnak. Az első az űrközpontban, ahonnan az űrrepülőgépek rendszerint indulnak. Ez kellően hosszú és széles. Aha a megközelítés rosszul sikerül a környező sima területen még mindig könnyű a leszállás. A második kifutópálya a Szigeti Repülőtér, egy zúzalékköves leszállópálya, sokkal rövidebb és keskenyebb mint a űrközpont (KSC) kifutópáláyja, megnehezítve a leszállást.

Máshol

Bármely kellően lapos területen le lehet szállni. A legtöbb égitestnél a hegygerincek, szirtek és a kráterek közt található lapos terület. A kisebb égitestek esetén, különösen a Münhöz hasonlók esetén a terep, sokkal egyenetlenebb és nehezebb leszállni. A Duna esetében a mélyen fekvő "tengerek" jelentenek jó leszállóhelyet, mivel egyrészt simák, másrészt a légnyomás itt már elég magas egy aerodinamikai leszálláshoz.

Légkör nélkül

Az űrrepülőgépek számára a légkör nélküli égitesteken való leszállás lényegesen nehezebb mint a légkörrel rendelkezőeken. Amíg a légkörben a szárnyak elősegítik a belépés után a légköri fékezést és a leszállóhely kényelmes megválasztását, addig a légkör nélküli helyeken csak a sima területeken lehet egy kevés hasznot remélni a kifutóművek által kínált kifutásból, amely egyrészt roppant nehéz veszélyes, mivel a sima terep és az űrrepülőgép megfelelő kialakítása (függőlegesen lefelé irányuló rakétahajtóművek, fékezőrakéták) mellett pontos iránytartásra és süllyedés szabályozásra van szükség, másrészt a kockázatokhoz képest viszonylag kevés nyereséggel jár. Ezzel ellentétben a szárnyak súlya növeli a tehetetlenségi nyomatékot és növeli a szerkezeti sérülés kockázatát. A másik leszállási stratégia a légköri leszállás utánzása mellett a farokra történő leszállás amely rendszerint a farkakra szerelt leszállólábakat igényel, vagy a korábban említett segédhajtóműves kialakítással kifutás nélküli leszállás. A harmadik megközelítése a dolognak, ha a repülőgép kabinja egy csatlakozóképes kialakítású leszállóegység, amely a keringési pályán képes leválni az űrrepülőgép többi részétől.

Felhasználás

• A Kerbin körül keringő űrállomások és egyéb űrjárművek megtankolása és egyéb dolgokkal (pl. kerbonauták) való ellátása.
• Műholdak telepítése Kerbin körüli alacsony pályára, vagy akár Kerbiszinkron Egyenlítői Pályára.
• Kerbinen való leszállás újrahasználással.
• Le- és felszállás különböző célokkal légkörrel rendelkező égitesteken mint a Laythe, Duna vagy az Eve.

Lásd még

• Űrrepülőgép a Wikipédián
• Spaceplane on Wikipedia