Tutorial:Learning basics of rocket building/hu
A mostani ismertetőhöz indítsunk egy játszmát homokozó [Sandbox] játékmódban és lépjünk be az űrközpont közepén lévő nagycsarnokba [Vehicle Assembly Building].
Mikor egy rakéta készítésének nekilátunk, legfontosabb, hogy pontosan tisztázzuk magunkban, hogy az adott rakétát milyen céllal építjük, ugyanis a cél meghatározza a rakomány szerepét betöltő végfokozatokat, ami a lényegében adja a lehetséges középfokozatok, és ezek lényegében be is határolják a az ezeket a pályára emelő hordozóeszközök szükséges méreteit. Ennek folytán célszerű a rakéta építését a végfokozattal kezdeni, és fentről lefelé haladni az építkezés során.
Contents
A rakéta irányítórésze - és a szerkesztő alapvető működése
A megfelelő vezérlőegység
A vezérlőegység célszerűen a végfokozaton kaphat helyet, mivel így a küldetés alatt végig irányíthatja az eszközt. A kerbonauták által végrehajtandó küldetések esetén egy kabinra van szükség. Ha a küldetéshez egyetlen kerbonauta is elég lehet, akkor egy Mk1 Parancsnoki Kabin is megfelelhet, ha teljes legénységgel (pilóta, mérnök és tudós) akarjuk végrehajtani a küldetést, akkor már egy Mk1-2 Parancsnoki Kabinra lesz szükség. Ha a legénységnek nélkülöznie kell a tapasztalt pilótát, akkor a képességeit még egy megfelelő szondamaggal lehet pótolni. Az élőerős küldetésnél a legénység visszatéréséről is gondoskodni kell, így ha nem egy külön eszközzel akarjuk majd a hős kerbonautáinkat visszahozni a Kerbinre, akkor ennek, mint egy visszatérőegységként is helyt kell állnia. Ha a rakéta még új, kipróbálatlan konstrukció, az indításkori esetleges baleset miatti emberveszteség (vagy inkább kerbálveszteség) kockázatát csökkenthetjük, ha a kabinhoz egy mentőrakétát is szerelünk.
Ha a rakéta szerepe szerint egy szondamaggal rendelkező eszköz célba-juttatására szolgál, akkor annak szondamagja vezérelheti a rakétát is. Ha a rakomány nem rendelkezne szondamaggal (például egy utántöltő tartályhajó), akkor az alapkonstrukció végfokozatába kell beleilleszteni egyet.
A kabirész kiképzése - és lássuk mire valók a szerkesztőbigyók
Nos nézzünk is elsőnek egy ilyen mentőrakétával szerelt kabin építését. A 2,5m-es nagy kabinokhoz van külön alkatrészként egy megfelelő méretű típus, viszont az Mk1 kabinhoz már magunknak kell összeállítanunk egy ilyesmit. A tanulás kedvéért készítsünk el most egy ilyen visszatérőegységet.
Kezdjük a vezérlőegység elhelyezésével. Az üzemmódok közül állítsuk át - már ha nem azon van - az alkatrész üzemmódra, a bal oldalon lévő menüben váltsuk a tablót a Pods (vezérlőegységek) oldalára (felülről az első), és válasszuk ki az Mk1-2 Parancsnoki Kabint. Ekkor megjelenik a kabin és vele együtt a szerkesztőbigyók [editor gizmos] ikonsora is.
A mentőrakétát a kabin tetejére kell szerelni, ahová rendszerint az ejtőernyők kerülnek, olyanok mint az 0,625m-es méretével az Mk1 kabin tetejére illeszkedő Mk16 Ejtőernyő, vagy a 1,25m-es mérettel az Mk1-2 kabinra illeszkedő Mk16-XL Ejtőernyő és az Mk25 Ejtőernyő. Emiatt ilyenkor Mk2-R Ejtőernyőket kell a kabinra szimmetrikusan elhelyezni. Hasonló a helyzet, ha csatlakozókapukat illesztünk a kabinok tetejére, hogy más eszközökhöz csatlakozhassunk vele. Viszont mivel komoly többletsúlyt jelenthetnek, a kilövés kezdeti szakasza után érdemes leválasztani ezt, azaz vagy egy leválasztóra - szétválasztóra, vagy egy elébb említett csatlakozókapura kell felszerelni.
A tengely-szimmetrikus elhelyezéshez a szimmetriajelzőt állítsuk kettős tengely-szimmetrikus kiosztásra. Ezt ne keverjük össze a tükör-szimmetrikus kettős kiosztással. A két szimmetriamód közt R lenyomásával lehet váltani, a szimmetriaszámot pedig a X lenyomásával vagy rá-jobb-klikkeléssel lehet növelni, és ⇧ Shift+X lenyomásával vagy rá-bal-klikkeléssel lehet csökkenteni. Ha beállítottuk helyezzük el ezeket az Mk2-R Ejtőernyőket (Utility (Hasznos) fül alatt található az alkatrésztablón).
Ha az ejtőernyők már a helyükön vannak akkor lássunk neki a torony kiképzésének. Váltsuk vissza a bigyót Place (elhelyez) állapotba (legbaloldalibb ikonra klikkelés, vagy 1-es lenyomása), a szimmetriamód állapota nem befolyásol semmit, amíg a szimmetriatengelyen építkezünk. Ha későbbi újratankolás céljából szükségünk van egy csatlakozókapura, akkor erre most egy Clamp-O-Tron Jr. lesz a megfelelő, különben egy TR-2V leválasztógyűrű is képezheti az alapot. Erre mondjuk pakoljunk egymásra négy Kocka Nyolcszögű Tartót [Cubic Octagonal Strut], hogy az apró gyorsítórakétákat kellően messzire helyezhessük el, és így ne okozzanak kárt a kabinban.
Ha már megvan a torony, akkor el kell rá helyezni a gyorsítórakétákat. A lehetséges méretek alapján csak a Sepratron I jöhet szóba. Nos, ahhoz, hogy tudjuk, hogy helyezzük el ezeket, tisztában kell lenni a mentőrakéta szerepével. Egyrészt „legyorsulja” a rakéta többi részét, közben eltéríti a rakéta nagyjának útjából, másrészt alacsony magasságból olyan szintmagasságra emeli a kapszulát, ahonnan biztonságosan ki lehet nyitni az ejtőernyőket. A biztos legyorsuláshoz úgy legalább 5 g-s gyorsulásra van szükség. Ez meghatározza a felszerelendő rakéták számát, de tudni kell, hogy a több rakéta nagyobb többletsúlyt jelent. Hogy pontosabban helyezhessük el ezeket a rakétákat, kacsoljuk be a szögkiosztást [Angle Snap] ráklikkeléssel, vagy a C lenyomásával. Bekapcsolt állapotban egy hatszög, kikapcsolva egy kör fog az ikonján megjelenni. Helyezzünk el először egy pár Sepratront szimmetrikusan a torony tetejére, de úgy, hogy a rakéták lángcsóvája lehetőleg ne érje a kabint. Ehhez nyomjuk le 3x-4x az S-t, miközben a ⇧ Shift-et lenyomva tartjuk (a ⇧ Shift lenyomása nélkül a szerkesztő 90°-al forgat, azt lenyomva 5°-kal). Ha túl haladtunk a ⇧ Shift lenyomva tartása mellett nyomjuk le a W-t.
Most kapcsoljuk ki a szimmetriát, és helyezzünk a torony két átellenes oldalára egy-egy rakétát. Ennek a két rakétának majdnem azonos módon kell állnia. És itt lényeg a majdnem! Ha már letettük ezeket szimmetrikusan, de nem szimmetria módban - mert szimmetriamódban minden módosítás a szimmetrikus alkatrészeken is jelentkezik, kapcsoljuk be a szerkesztő bigyón a Rotate (elforgat) állást. Ez balról a harmadik bigyóikonra klikkeléssel vagy a 3 lenyomásával lehetséges. Ekkor ha ráklikkelünk egy alkatrészre, az hasonlóan az elmozdításhoz, a kapcsolat megszakítása nélkül finomíthatunk az alkatrész irányultságán. Rontsuk el a két független rakéta közül az egyik állását egy kicsit, mondjuk legcélszerűbben a vörös függőleges kör segítségével. A ⇧ Shift lenyomva tartása természetesen most is finomabb beállítást eredményez. Ugyanezt elérhetjük egy újra elhelyezéskor WSADQE billentyűkkel is.
Na most ahhoz, hogy egy mentőkabin rendeltetésszerűen működhessen, le kell tudnia válni a rakéta többi részéről. A leválasztáshoz, és alapvetően a rakéták (és persze minden egyéb eszköz esetén is) szakaszolásához három alkatrészcsalád áll a rendelkezésükre:
- Lehetővé teszik a erőforrások szabad áramlását, ami bizonyos esetekben kifejezetten zavaró lehet, ezért ha két ilyen fokozat az induláskor le kell tiltani az átáramlást - mivel sajnos ez valamiért a szerkesztőben nem lehetséges. És természetesen két megfelelő darab esetén lehetséges az újracsatlakozás is. Viszont kicsi a terhelhetőségük, és kevésbé merevek, emiatt csak kisebb és kevésbé nehéz részeket helyezhetünk ezekre. A fokozatindítókkal nem működnek, és kicsi a kivetőerejük (az a lendületváltozás, amellyel szétcsatlakozáskor ellökődik egymástól a két részt).
- A hajtóanyagok nem áramolhatnak szabadon ezeken keresztül, így ha erre mégis szükség van, rendszerint FTX külső hajtóanyag-vezetékeket kell használni. A hajtóművek alatt önállóan védőburkolatot képez. Miután levált a nyíl felé mutató résztől, a részek újbóli összecsatlakozása már nem lehetséges. Léteznek felszínre szerelhető változatai is!
- Szétválasztók:
- Lényegében a leválasztók egy változata. Mindkét résztől elválnak, valamivel nehezebbek és nagyobb a kivetőerővel rendelkeznek.
Nos, most én egy TR-18A Leválasztógyűrűt választottam, és ahogy látható a nyíl a kabin felé mutat, azaz a kabin alatt történik a leválasztás. Mindenki tegye oda az célnak és ízlésének megfelelő darabot.
A cselekvéscsoportok beállítása
A cselekvéscsoportok segítségével egyetlen billentyű lenyomásával lehetséges a csoportban lévő alkatrészek kiválasztott műveleteinek végrehajtása. Ezeket a műveleteket két csoportba lehet sorolni, alap és személyre-szabható. Az alap cselekvéscsoportok többnyire valamilyen már meglévő cselekményekhez rendelhetünk újabbakat, azaz a fékezéshez hozzárendelhetünk egy féklámpát, és így a kerekek megfékezésekor az ilyen lámpák is világítani fognak. Ilyen cselekvéscsopotok a Stage (Fokozat) (Szóköz), Gear (Kifutómű) (G), Light (Világítás) (U), RCS (Manőverhajtóművek) (G), SAS (Stabilizátor) (T), Brakes (Fékek) (B), Abort (Megszakítás) (⌫ Backspace (visszatörlés)). A másik csoportot a személyre-szabhatók alkotják, ezeknek nincs alapértelmezett jelentésük és a nekik megfelelő 1234567890 billentyűkkel lehet ezeket működésbe hozni.
A cselekvéscsoportok beállításhoz először váltsuk át a cselekvéscsoport üzemmódba a kezelőfelület felső részén látható ikonra klikkeléssel. Ekkor az alkatrésztabló helyére a cselekvéscsoportok menü. A megjelenő felsorolásban a megszakítás [Abort] lényegében a vészmenekülést jelenti. Azaz a mentőkabinunk működése éppen ezt jelenti. Válasszuk is ki. A kabinunk szempontjából pedig ez most annyit jelent, hogy be kell gyújtania a rakétákat és leválasztania a kabint. Először kiválasztjuk ráklikkeléssel kiválasztjuk a kívánt alkatrészt, jelenleg a Sepratron I-t. Ekkor Selection (Kiválasztás) oszlopban feltűnnek az adott alkatrészhez tartozó választási lehetőségek, valamint az adott alkatrész(csoport) is zöldes fényben fog ragyogni. Jelen esetben a hajtómű bekapcsolását az Activate Engine (Hajtómű bekapcsolása) kiválasztásával tehetjük meg. Egy cselekvéscsoporthoz egy alkatrésznek akár több utasítást is adhatunk. Gyors visszavonásra a Reset (Visszavon) feliratra klikkeléssel van lehetőség. A kiválasztott elemeknél a szimmetriában lévő alkatrészekre is vonatkozik a döntésünk. A Group Actions (Csoport tevékenység) oszlopában láthatóak a cselekvéscsoporthoz már hozzárendelt cselekvések. Ebben az oszlopban az alkatrész nevére klikkeléssel kiválasztható az alkatrész, az alatta lévő cselekvésekkel eltávolítható az adott cselekvés a csoportból. Nos akkor szépen adjuk hozzá a többi Sepratron I rakéta indítását is, és a leválasztógyűrűről való leválasztást is (Decouple).
Valami hasonlót kell elvégeznünk a mentőtorony leválasztásához is: a Sepratron I rakéták indítása, és a csatlakozókapuról való leválasztás (Decouple Node). Amikor az adott alkatrész több cselekvéscsoportban is szerepel, ahogy most a Sepratron I rakéták is szerepelnek már a megszakítás cselekvéscsoport akkor a cselekvéscsoportok nevei sárgára váltanak. Mivel a mentőtorony-leválasztás nem köthető egyetlen alap-cselekvéscsoporthoz sem, valamelyik személyre szabható cselekvéscsoportot érdemes választanunk. A képen a 10. személyre-szabható csoport [Custom10] van kiválasztva, amit a 0 lenyomásával lehet működésbe hozni.
Az ejtőernyőket is lehetséges cselekvéscsoportokkal működtetni, ha kiválasztjuk az 1. cselekvéscsoportot, és ide a Deploy (Kibont) cselekvést tesszük, akkor az 1-es billentyű lenyomására kinyílnak az ejtőernyők.
A legénység kiválasztása
A harmadik ikon a legénység kiválasztására ad lehetőséget. A kerbonauták különböző képességekkel rendelkeznek - igaz ezek a jellegzetességek csak a karrier játékmódban jelennek meg. A pilóták képesek hatékonyan irányítani a hajót felhasználva annak a stabilizáló rendszerét, míg a mérnökök képesek egyes olyan hibákat elhárítani amiket mások nem, a tudósok pedig különböző tudományos tevékenységeknél jutnak kitüntetett szerephez. Természetesen, ha egy szondamagot is hozzáadunk a kabinhoz akkor a szondamag képességeinek megfelelően vezethető marad még legénység nélkül is.
A legénység menüjében minden helyre ültethetünk a rendelkezésre álló kerbonautákból, viszont mivel ez a hajó elmentésével és újra-betöltésével nem marad meg - hosszabb távon amúgy sem lenne értelme - ezt csak az indításkor érdemes beállítani.
Próbáljuk is ki!
A leválasztást is ki lehet próbálni. A leválasztást a ⌫ Backspace (visszatörlés) lenyomása pillanatában a leválasztógyűrűről leváló kabint a tornyon lévő rakéták egy pillanat alatt lerántják, és az aszimmetria miatt a kabin nem függőelegesen, hanem fokozatosan oldalra fordulva fog elrepülni. Amint a fülke „biztonságos távolságban” van, a tornyot leválaszthatjuk a 0 lenyomásával, majd amint a fülke szintmagassága csökkenni kezd, az ejtőernyők ki lehet nyitni az 1-es billentyűvel. Ha mindent jól csináltunk, a kabin a „megmenekült” kerbonautával szépen biztonságban földet ér a kilövőállás melletti gyepen.
A fokozatok kialakítása
A cselekvéscsoportok száma meglehetősen véges, valamint meg is kell jegyezni ezeket - a fokozatok viszont egy előre kialakított sorban lehet pusztán csak a Szóköz lenyomogatásával. A fokozatok használatának is van egy hátránya, csak bizonyos alkatrészek bizonyos cselekményeit lehetséges kiváltani - többnyire leválasztók és szétválasztók és a reakciós hajtóművek kapcsolása, és bár van Fokozat [Stage] cselekvéscsoport, de az minden cselekvéscsoporthoz hasonlóan minden egyes Szóköz lenyomásakor működik, ahelyett, hogy létrehozna egy fokozatsávba illesztetendő ikont. Viszont a fokozatsáv a küldetés közben is átrendezhető.
Hogy tisztán fokozatokkal kapcsolhassuk a teljes kilövést, a kabin tetején lévő csatlakozókaput - amely nem kapcsolható indítási fokozattal - cseréljük le egy TR-2V leválasztógyűrűre (ügyeljünk az irányára). Ne felejtsük el hozzáadni a megszakítás cselekvéscsoporthoz. Nos, ideje, hogy egy működő rakétán próbáljuk ki a mentőkapszulát. Illesszünk a mentőkapszula alá egy FL-T800 Hajtóanyagtartályt, az alá pedig egy LV-T45 Rakétahajtóművet. A hajtóanyagtartályra a képen látható módon szereljünk tükör-szimmetrikusan egy pár TT18-A Kilövési Stabilitásnövelőt.
Ha mindezzel megvagyunk, nekiláthatunk a fokozatsor kialakításának. Mindig tudnunk kell a indítási fokozatok sorba rendezése előtt, hogy követik egymást majd az események az hibátlan kilövés során (vészforgatókönyvet bízzuk a cselekvéscsoportokra):
- Rakétahajtómű indítása
- Stabilitásnövelők elengedése
- Mentőtorony leválasztása
- Kabin leválasztása
- Ejtőernyők kinyitása
Mivel a rakétahajtóművek az indítás pillanatában is képesek leadni a legnagyobb teljesítményüket, ezért az első két lépés összevonható - viszont a sugárhajtóműveknél a teljesítmény eléréséhez időre van szükség ezért az esetükben ez az összevonás nem célszerű. A leválasztógyűrűk és a felettük levő rakétahajtóművek szintén összevonhatóak.
A fokozatsávban átrendezhetjük a fokozatokat az egyszerű megragad és áthúz módon. Az éppen kiválasztott alkatrészek zöldesen ragyog. A „+” jellel új fokozat hozható létre, a „-” jellel megszüntető az üres fokozat.
Az alkatrészek beállításai [tweakables]
Az egyes alkatrészek beállításaiban meg lehet változtatni az adott alkatrész bizonyos paramétereit. Ahhoz, hogy az alkatrész beállításait megváltoztassuk, a kiválasztott alkatrészre kell jobb-klikkelni.
Nos, tegyük ezt az Mk1 Parancsnoki Kabinnal. Ekkor megjelenő beállítások ablakban a ToggleFlag melletti kapcsolóval állíthatjuk be, hogy a küldetés zászlaja megjelenjen, vagy ne. Az alatta lévő sávban lehet a beállítani a kabinban tárolt erőforrások mennyiségét. A kabinban tárolt egykomponensű hajtóanyag jelenleg szükségtelen, csak a tömeget növeli, állítsuk a mennyiségét nullára, ahogy a képen látszik. A sávtól jobbra lévő kapcsoló a tároló nyitott és zárt állapotát állítja be. A beállítások természetesen alkatrészenként változnak, és egy részük a küldetések során is megváltoztatható.
Az eszköz tulajdonságai [Craft Stats]
Ha rákattintunk a jobb-alsó sarokban található i betűs ikonra az elkészített eszközünk néhány tulajdonsága láthatóvá válik.
Kevésnek tűnik, de azért néhány dolgot megtudhatunk így is: az eszköz teljes tömege 7,7 tonna - és mivel tudom a hajtómű teljesítményét, a tolóerő-súly arány is gyorsan számítható (TWR ~ 21,5/7,7 = 2,79) (megj.: 215kN/g → ~21,5t). Ha beállításokban a hajtóanyagtartályból kiürítjük a hajtóanyagot láthatjuk az üres rakéta súlyát. Ezzel az kiürülés előtt a rakéta tolóerő-tömeg aránya 21,5/3,7 = 5,81. Hm, azt hiszem ilyen esetre kellene még néhány rakétapár a mentőtoronyra...
A végfokozat változatai - avagy az eszközök létfontosságú rendszerei
Most lássuk, mi is hajtja végre a küldetés lényegi részét. Tudni kell, hogy milyen dolgokat kell végrehajtanunk, és hogy a célunkat egy vagy több fokozattal akarjuk elérni.
Kezdjük egy újratankoló egységgel. A legjobb hatékonyság érdekében - mivel az általa elvégezett feladathoz nincs szükség kerbonauták jelenlétére - egy könnyebb távvezérlésű egység felszerelése a célszerűbb választás - a képen látható esetben egy RC-001S. Nos kezdjük a célirányos dolgokkal - azaz amire az eszköz szolgál: a szállítandó hajtóanyagot biztosító tartályokkal. Nos a nagyobb befogadóképesség érdekében 2,5m-es tartályra lenne szükség, az utántöltéshez viszont a normál méretű kapukat használnám. Ezt illesztőkkel lehet megoldani, de a tartályok közt is található ilyen méreteket áthidaló példány. Az aljára pedig egy könnyű és hatékony hajtóművet illesztek, ami most itt egy Rockomax "Poodle".
A szondamagok a kabinokkal ellentétben nem biztosítanak elég stabilizáló nyomatékot, ezért egy külön SAS egységet kell biztosítani. Ezt tegyük meg egy megfelelő méretű egység beépítésével. Mivel a szondamag és a SAS működéséhez elektromos áramra van szükség, többre a mint amennyit a szondamag tárol, lássuk el akkumulátor(ok)kal is. Mivel ez sem tarthat örökké, a küldetés pedig sokáig elhúzódhat, feltétlen tegyünk az egységre néhány áramforrást.
A csatlakozáshoz három dologra van szükség: csatlakozókapukra, manőverhajtóművekre és megfelelő mennyiségű egykomponensű hajtóanyagra.
Lássuk először egy Kerbal X jellegű rakéta leszállóegységét, ami mivel csak a Kerbin holdjait célozza, a le és felszálláskor a visszatéréshez szükséges többlethajtóanyag szerény volta miatt nem igényel egy külön hordozóegységet.
