Tutorial:Learning basics of rocket building/hu

From Kerbal Space Program Wiki
Jump to: navigation, search
Ez az ismertető megadja az alapvető ismereteket a rakéták építéséhez, valamint a szerkesztő kezelőfelületének teljes ismeretét, kivéve a karrier-függő részeket.


A mostani ismertetőhöz indítsunk egy játszmát homokozó [Sandbox] játékmódban és lépjünk be az űrközpont közepén lévő nagycsarnokba [Vehicle Assembly Building].

Mikor egy rakéta készítésének nekilátunk, legfontosabb, hogy pontosan tisztázzuk magunkban, hogy az adott rakétát milyen céllal építjük, ugyanis a cél meghatározza a rakomány szerepét betöltő végfokozatokat, ami a lényegében adja a lehetséges középfokozatok, és ezek lényegében be is határolják a az ezeket a pályára emelő hordozóeszközök szükséges méreteit. Ennek folytán célszerű a rakéta építését a végfokozattal kezdeni, és fentről lefelé haladni az építkezés során.

A rakéta irányítórésze - és a szerkesztő alapvető működése

A megfelelő vezérlőegység

A vezérlőegység célszerűen a végfokozaton kaphat helyet, mivel így a küldetés alatt végig irányíthatja az eszközt. A kerbonauták által végrehajtandó küldetések esetén egy kabinra van szükség. Ha a küldetéshez egyetlen kerbonauta is elég lehet, akkor egy Mk1 Parancsnoki Kabin is megfelelhet, ha teljes legénységgel (pilóta, mérnök és tudós) akarjuk végrehajtani a küldetést, akkor már egy Mk1-2 Parancsnoki Kabinra lesz szükség. Ha a legénységnek nélkülöznie kell a tapasztalt pilótát, akkor a képességeit még egy megfelelő szondamaggal lehet pótolni. Az élőerős küldetésnél a legénység visszatéréséről is gondoskodni kell, így ha nem egy külön eszközzel akarjuk majd a hős kerbonautáinkat visszahozni a Kerbinre, akkor ennek, mint egy visszatérőegységként is helyt kell állnia. Ha a rakéta még új, kipróbálatlan konstrukció, az indításkori esetleges baleset miatti emberveszteség (vagy inkább kerbálveszteség) kockázatát csökkenthetjük, ha a kabinhoz egy mentőrakétát is szerelünk.

Ha a rakéta szerepe szerint egy szondamaggal rendelkező eszköz célba-juttatására szolgál, akkor annak szondamagja vezérelheti a rakétát is. Ha a rakomány nem rendelkezne szondamaggal (például egy utántöltő tartályhajó), akkor az alapkonstrukció végfokozatába kell beleilleszteni egyet.

A kabirész kiképzése - és lássuk mire valók a szerkesztőbigyók

Nos nézzünk is elsőnek egy ilyen mentőrakétával szerelt kabin építését. A 2,5m-es nagy kabinokhoz van külön alkatrészként egy megfelelő méretű típus, viszont az Mk1 kabinhoz már magunknak kell összeállítanunk egy ilyesmit. A tanulás kedvéért készítsünk el most egy ilyen visszatérőegységet.

Part icon.png

Kezdjük a vezérlőegység elhelyezésével. Az üzemmódok közül állítsuk át - már ha nem azon van - az alkatrész üzemmódra, a bal oldalon lévő menüben váltsuk a tablót a Pods (vezérlőegységek) oldalára (felülről az első), és válasszuk ki az Mk1-2 Parancsnoki Kabint. Ekkor megjelenik a kabin és vele együtt a szerkesztőbigyók [editor gizmos] ikonsora is.

A mentőrakétát a kabin tetejére kell szerelni, ahová rendszerint az ejtőernyők kerülnek, olyanok mint az 0,625m-es méretével az Mk1 kabin tetejére illeszkedő Mk16 Ejtőernyő, vagy a 1,25m-es mérettel az Mk1-2 kabinra illeszkedő Mk16-XL Ejtőernyő és az Mk25 Ejtőernyő. Emiatt ilyenkor Mk2-R Ejtőernyőket kell a kabinra szimmetrikusan elhelyezni. Hasonló a helyzet, ha csatlakozókapukat illesztünk a kabinok tetejére, hogy más eszközökhöz csatlakozhassunk vele. Viszont mivel komoly többletsúlyt jelenthetnek, a kilövés kezdeti szakasza után érdemes leválasztani ezt, azaz vagy egy leválasztóra - szétválasztóra, vagy egy elébb említett csatlakozókapura kell felszerelni.

A tengely-szimmetrikus elhelyezéshez a szimmetriajelzőt állítsuk kettős tengely-szimmetrikus kiosztásra. Ezt ne keverjük össze a tükör-szimmetrikus kettős kiosztással. A két szimmetriamód közt R lenyomásával lehet váltani, a szimmetriaszámot pedig a X lenyomásával vagy rá-jobb-klikkeléssel lehet növelni, és Shift+X lenyomásával vagy rá-bal-klikkeléssel lehet csökkenteni. Ha beállítottuk helyezzük el ezeket az Mk2-R Ejtőernyőket (Utility (Hasznos) fül alatt található az alkatrésztablón).

Az ernyők megigazítása
Assemblymodes icons.png
Ha úgy gondoljuk, hogy az ejtőernyők túl tolakodóan kiállnak a kabinból, akkor finomíthatjuk a helyzetét a bigyók közül az Offset (Elmozdítás) (balról a második) segítségével. Ráklikkelünk vagy nyomunk egy 2-t. Ebben a módban az alkatrészek nem mozgathatóak szabadon, viszont elmozdíthatóak a kapcsolat megszakítása nélkül. Szóval miután átváltottunk az elmozdításra, finomíthatunk az ejtőernyők helyén. A Shift lenyomva tartásával finomabb léptékekkel lehet elmozdítani az alkatrészeket. Na most mivel most ez egy gyakorlás, ha meg lennénk elégedve az alapállapottal, akkor is tegyünk úgy mintha nem tetszene és próbáljuk ki a szerkesztőbigyó ezen képességét.
A torony felépítése

Ha az ejtőernyők már a helyükön vannak akkor lássunk neki a torony kiképzésének. Váltsuk vissza a bigyót Place (elhelyez) állapotba (legbaloldalibb ikonra klikkelés, vagy 1-es lenyomása), a szimmetriamód állapota nem befolyásol semmit, amíg a szimmetriatengelyen építkezünk. Ha későbbi újratankolás céljából szükségünk van egy csatlakozókapura, akkor erre most egy Clamp-O-Tron Jr. lesz a megfelelő, különben egy TR-2V leválasztógyűrű is képezheti az alapot. Erre mondjuk pakoljunk egymásra négy Kocka Nyolcszögű Tartót [Cubic Octagonal Strut], hogy az apró gyorsítórakétákat kellően messzire helyezhessük el, és így ne okozzanak kárt a kabinban.

A gyorsítórakéták bizonyos dőlésszögben felszerelve

Ha már megvan a torony, akkor el kell rá helyezni a gyorsítórakétákat. A lehetséges méretek alapján csak a Sepratron I jöhet szóba. Nos, ahhoz, hogy tudjuk, hogy helyezzük el ezeket, tisztában kell lenni a mentőrakéta szerepével. Egyrészt „legyorsulja” a rakéta többi részét, közben eltéríti a rakéta nagyjának útjából, másrészt alacsony magasságból olyan szintmagasságra emeli a kapszulát, ahonnan biztonságosan ki lehet nyitni az ejtőernyőket. A biztos legyorsuláshoz úgy legalább 5 g-s gyorsulásra van szükség. Ez meghatározza a felszerelendő rakéták számát, de tudni kell, hogy a több rakéta nagyobb többletsúlyt jelent. Hogy pontosabban helyezhessük el ezeket a rakétákat, kacsoljuk be a szögkiosztást [Angle Snap] ráklikkeléssel, vagy a C lenyomásával. Bekapcsolt állapotban egy hatszög, kikapcsolva egy kör fog az ikonján megjelenni. Helyezzünk el először egy pár Sepratront szimmetrikusan a torony tetejére, de úgy, hogy a rakéták lángcsóvája lehetőleg ne érje a kabint. Ehhez nyomjuk le 3x-4x az S-t, miközben a Shift-et lenyomva tartjuk (a Shift lenyomása nélkül a szerkesztő 90°-al forgat, azt lenyomva 5°-kal). Ha túl haladtunk a Shift lenyomva tartása mellett nyomjuk le a W-t.

Az egyik rakéta elforgatása

Most kapcsoljuk ki a szimmetriát, és helyezzünk a torony két átellenes oldalára egy-egy rakétát. Ennek a két rakétának majdnem azonos módon kell állnia. És itt lényeg a majdnem! Ha már letettük ezeket szimmetrikusan, de nem szimmetria módban - mert szimmetriamódban minden módosítás a szimmetrikus alkatrészeken is jelentkezik, kapcsoljuk be a szerkesztő bigyón a Rotate (elforgat) állást. Ez balról a harmadik bigyóikonra klikkeléssel vagy a 3 lenyomásával lehetséges. Ekkor ha ráklikkelünk egy alkatrészre, az hasonlóan az elmozdításhoz, a kapcsolat megszakítása nélkül finomíthatunk az alkatrész irányultságán. Rontsuk el a két független rakéta közül az egyik állását egy kicsit, mondjuk legcélszerűbben a vörös függőleges kör segítségével. A Shift lenyomva tartása természetesen most is finomabb beállítást eredményez. Ugyanezt elérhetjük egy újra elhelyezéskor WSADQE billentyűkkel is.

A kész menekülőkabin a leválasztógyűrűvel

Na most ahhoz, hogy egy mentőkabin rendeltetésszerűen működhessen, le kell tudnia válni a rakéta többi részéről. A leválasztáshoz, és alapvetően a rakéták (és persze minden egyéb eszköz esetén is) szakaszolásához három alkatrészcsalád áll a rendelkezésükre:

Lehetővé teszik a erőforrások szabad áramlását, ami bizonyos esetekben kifejezetten zavaró lehet, ezért ha két ilyen fokozat az induláskor le kell tiltani az átáramlást - mivel sajnos ez valamiért a szerkesztőben nem lehetséges. És természetesen két megfelelő darab esetén lehetséges az újracsatlakozás is. Viszont kicsi a terhelhetőségük, és kevésbé merevek, emiatt csak kisebb és kevésbé nehéz részeket helyezhetünk ezekre. A fokozatindítókkal nem működnek, és kicsi a kivetőerejük (az a lendületváltozás, amellyel szétcsatlakozáskor ellökődik egymástól a két részt).
A hajtóanyagok nem áramolhatnak szabadon ezeken keresztül, így ha erre mégis szükség van, rendszerint FTX külső hajtóanyag-vezetékeket kell használni. A hajtóművek alatt önállóan védőburkolatot képez. Miután levált a nyíl felé mutató résztől, a részek újbóli összecsatlakozása már nem lehetséges. Léteznek felszínre szerelhető változatai is!
  • Szétválasztók:
Lényegében a leválasztók egy változata. Mindkét résztől elválnak, valamivel nehezebbek és nagyobb a kivetőerővel rendelkeznek.

Nos, most én egy TR-18A Leválasztógyűrűt választottam, és ahogy látható a nyíl a kabin felé mutat, azaz a kabin alatt történik a leválasztás. Mindenki tegye oda az célnak és ízlésének megfelelő darabot.

A cselekvéscsoportok beállítása

A cselekvéscsoportok segítségével egyetlen billentyű lenyomásával lehetséges a csoportban lévő alkatrészek kiválasztott műveleteinek végrehajtása. Ezeket a műveleteket két csoportba lehet sorolni, alap és személyre-szabható. Az alap cselekvéscsoportok többnyire valamilyen már meglévő cselekményekhez rendelhetünk újabbakat, azaz a fékezéshez hozzárendelhetünk egy féklámpát, és így a kerekek megfékezésekor az ilyen lámpák is világítani fognak. Ilyen cselekvéscsopotok a Stage (Fokozat) (Szóköz), Gear (Kifutómű) (G), Light (Világítás) (U), RCS (Manőverhajtóművek) (G), SAS (Stabilizátor) (T), Brakes (Fékek) (B), Abort (Megszakítás) ( Backspace (visszatörlés)). A másik csoportot a személyre-szabhatók alkotják, ezeknek nincs alapértelmezett jelentésük és a nekik megfelelő 1234567890 billentyűkkel lehet ezeket működésbe hozni.

A vészleválasztás
Action group icon.png

A cselekvéscsoportok beállításhoz először váltsuk át a cselekvéscsoport üzemmódba a kezelőfelület felső részén látható ikonra klikkeléssel. Ekkor az alkatrésztabló helyére a cselekvéscsoportok menü. A megjelenő felsorolásban a megszakítás [Abort] lényegében a vészmenekülést jelenti. Azaz a mentőkabinunk működése éppen ezt jelenti. Válasszuk is ki. A kabinunk szempontjából pedig ez most annyit jelent, hogy be kell gyújtania a rakétákat és leválasztania a kabint. Először kiválasztjuk ráklikkeléssel kiválasztjuk a kívánt alkatrészt, jelenleg a Sepratron I-t. Ekkor Selection (Kiválasztás) oszlopban feltűnnek az adott alkatrészhez tartozó választási lehetőségek, valamint az adott alkatrész(csoport) is zöldes fényben fog ragyogni. Jelen esetben a hajtómű bekapcsolását az Activate Engine (Hajtómű bekapcsolása) kiválasztásával tehetjük meg. Egy cselekvéscsoporthoz egy alkatrésznek akár több utasítást is adhatunk. Gyors visszavonásra a Reset (Visszavon) feliratra klikkeléssel van lehetőség. A kiválasztott elemeknél a szimmetriában lévő alkatrészekre is vonatkozik a döntésünk. A Group Actions (Csoport tevékenység) oszlopában láthatóak a cselekvéscsoporthoz már hozzárendelt cselekvések. Ebben az oszlopban az alkatrész nevére klikkeléssel kiválasztható az alkatrész, az alatta lévő cselekvésekkel eltávolítható az adott cselekvés a csoportból. Nos akkor szépen adjuk hozzá a többi Sepratron I rakéta indítását is, és a leválasztógyűrűről való leválasztást is (Decouple).

A mentőrakéta leválasztása

Valami hasonlót kell elvégeznünk a mentőtorony leválasztásához is: a Sepratron I rakéták indítása, és a csatlakozókapuról való leválasztás (Decouple Node). Amikor az adott alkatrész több cselekvéscsoportban is szerepel, ahogy most a Sepratron I rakéták is szerepelnek már a megszakítás cselekvéscsoport akkor a cselekvéscsoportok nevei sárgára váltanak. Mivel a mentőtorony-leválasztás nem köthető egyetlen alap-cselekvéscsoporthoz sem, valamelyik személyre szabható cselekvéscsoportot érdemes választanunk. A képen a 10. személyre-szabható csoport [Custom10] van kiválasztva, amit a 0 lenyomásával lehet működésbe hozni.

Az ejtőernyőket is lehetséges cselekvéscsoportokkal működtetni, ha kiválasztjuk az 1. cselekvéscsoportot, és ide a Deploy (Kibont) cselekvést tesszük, akkor az 1-es billentyű lenyomására kinyílnak az ejtőernyők.

A legénység kiválasztása

Crew icon.png

A harmadik ikon a legénység kiválasztására ad lehetőséget. A kerbonauták különböző képességekkel rendelkeznek - igaz ezek a jellegzetességek csak a karrier játékmódban jelennek meg. A pilóták képesek hatékonyan irányítani a hajót felhasználva annak a stabilizáló rendszerét, míg a mérnökök képesek egyes olyan hibákat elhárítani amiket mások nem, a tudósok pedig különböző tudományos tevékenységeknél jutnak kitüntetett szerephez. Természetesen, ha egy szondamagot is hozzáadunk a kabinhoz akkor a szondamag képességeinek megfelelően vezethető marad még legénység nélkül is.

A legénység menüjében minden helyre ültethetünk a rendelkezésre álló kerbonautákból, viszont mivel ez a hajó elmentésével és újra-betöltésével nem marad meg - hosszabb távon amúgy sem lenne értelme - ezt csak az indításkor érdemes beállítani.

A mentőkabin megszakítás szerepe megfelelően működik

Próbáljuk is ki!

Launch icon.png
Az indulásról jut eszembe: ha már mindent beállítottunk, ki is próbálhatnánk a mentőkabint. Kattintsunk a Launch (Indítás) ikonjára a jobb felső sarokban. Ekkor a kabin a kilövőállásra kerül. Most itt kipróbálhatjuk a mentőkabinunkat. Ha a torony leválasztását akarjuk kipróbálni, akkor egyszerűen nyomjuk meg 0-t. Ekkor ha mindent jól csináltunk, a tornyon lévő rakéták elindulnak, és a torony vázszerkezete elválik a fülkéről, majd egyetlen pillanat alatt elrepül az égbe, miközben a fülke sértetlenül a kilövőálláson marad. Az újabb kísérlethez az Esc lenyomására Game Paused (Játék megállt) ablakban válasszuk a Revert Flight (Visszatérni a repüléshez) után a Revert to Launch (Vissza az indításhoz)-t kell választani.

A leválasztást is ki lehet próbálni. A leválasztást a Backspace (visszatörlés) lenyomása pillanatában a leválasztógyűrűről leváló kabint a tornyon lévő rakéták egy pillanat alatt lerántják, és az aszimmetria miatt a kabin nem függőelegesen, hanem fokozatosan oldalra fordulva fog elrepülni. Amint a fülke „biztonságos távolságban” van, a tornyot leválaszthatjuk a 0 lenyomásával, majd amint a fülke szintmagassága csökkenni kezd, az ejtőernyők ki lehet nyitni az 1-es billentyűvel. Ha mindent jól csináltunk, a kabin a „megmenekült” kerbonautával szépen biztonságban földet ér a kilövőállás melletti gyepen.

Save icon.png
Ha a mentőkabint mindkét teszten kipróbáltuk, akkor visszatérhetünk a nagycsarnokba, ha az előbbi menüsorozat végén a Revert to Vehicle Assembly (Vissza a jármű-összeszereléshez) választjuk. Ha úgy gondoljuk, hogy nem gyorsult eléggé, akkor további rakétapárokkal lehet erőteljesebbé tenni, viszont ha elégedettek vagyunk a művünkkel, akár el is menthetjük a Save (Mentés) ikonra kattintva. A mentés során el kell nevezni az eszközt a középen-fent található sávban Untitled Space Craft felirat átírásával. Amint belekattintunk a sávba a megjegyzések ablaka gördül le. Ide ismertetőt írhatunk a járműről, például hogy melyik cselekvéscsoport mit művel.

A fokozatok kialakítása

A cselekvéscsoportok száma meglehetősen véges, valamint meg is kell jegyezni ezeket - a fokozatok viszont egy előre kialakított sorban lehet pusztán csak a Szóköz lenyomogatásával. A fokozatok használatának is van egy hátránya, csak bizonyos alkatrészek bizonyos cselekményeit lehetséges kiváltani - többnyire leválasztók és szétválasztók és a reakciós hajtóművek kapcsolása, és bár van Fokozat [Stage] cselekvéscsoport, de az minden cselekvéscsoporthoz hasonlóan minden egyes Szóköz lenyomásakor működik, ahelyett, hogy létrehozna egy fokozatsávba illesztetendő ikont. Viszont a fokozatsáv a küldetés közben is átrendezhető.

A fokozatok kialakítása

Hogy tisztán fokozatokkal kapcsolhassuk a teljes kilövést, a kabin tetején lévő csatlakozókaput - amely nem kapcsolható indítási fokozattal - cseréljük le egy TR-2V leválasztógyűrűre (ügyeljünk az irányára). Ne felejtsük el hozzáadni a megszakítás cselekvéscsoporthoz. Nos, ideje, hogy egy működő rakétán próbáljuk ki a mentőkapszulát. Illesszünk a mentőkapszula alá egy FL-T800 Hajtóanyagtartályt, az alá pedig egy LV-T45 Rakétahajtóművet. A hajtóanyagtartályra a képen látható módon szereljünk tükör-szimmetrikusan egy pár TT18-A Kilövési Stabilitásnövelőt.

Ha mindezzel megvagyunk, nekiláthatunk a fokozatsor kialakításának. Mindig tudnunk kell a indítási fokozatok sorba rendezése előtt, hogy követik egymást majd az események az hibátlan kilövés során (vészforgatókönyvet bízzuk a cselekvéscsoportokra):

  1. Rakétahajtómű indítása
  2. Stabilitásnövelők elengedése
  3. Mentőtorony leválasztása
  4. Kabin leválasztása
  5. Ejtőernyők kinyitása

Mivel a rakétahajtóművek az indítás pillanatában is képesek leadni a legnagyobb teljesítményüket, ezért az első két lépés összevonható - viszont a sugárhajtóműveknél a teljesítmény eléréséhez időre van szükség ezért az esetükben ez az összevonás nem célszerű. A leválasztógyűrűk és a felettük levő rakétahajtóművek szintén összevonhatóak.

A fokozatsávban átrendezhetjük a fokozatokat az egyszerű megragad és áthúz módon. Az éppen kiválasztott alkatrészek zöldesen ragyog. A „+” jellel új fokozat hozható létre, a „-” jellel megszüntető az üres fokozat.

Az alkatrészek beállításai [tweakables]

Az egyes alkatrészek beállításaiban meg lehet változtatni az adott alkatrész bizonyos paramétereit. Ahhoz, hogy az alkatrész beállításait megváltoztassuk, a kiválasztott alkatrészre kell jobb-klikkelni.

A kabin beállításai

Nos, tegyük ezt az Mk1 Parancsnoki Kabinnal. Ekkor megjelenő beállítások ablakban a ToggleFlag melletti kapcsolóval állíthatjuk be, hogy a küldetés zászlaja megjelenjen, vagy ne. Az alatta lévő sávban lehet a beállítani a kabinban tárolt erőforrások mennyiségét. A kabinban tárolt egykomponensű hajtóanyag jelenleg szükségtelen, csak a tömeget növeli, állítsuk a mennyiségét nullára, ahogy a képen látszik. A sávtól jobbra lévő kapcsoló a tároló nyitott és zárt állapotát állítja be. A beállítások természetesen alkatrészenként változnak, és egy részük a küldetések során is megváltoztatható.

Az eszköz tulajdonságai [Craft Stats]

Ha rákattintunk a jobb-alsó sarokban található i betűs ikonra az elkészített eszközünk néhány tulajdonsága láthatóvá válik.

A kis szuborbitális rakétánk tulajdonságai

Kevésnek tűnik, de azért néhány dolgot megtudhatunk így is: az eszköz teljes tömege 7,7 tonna - és mivel tudom a hajtómű teljesítményét, a tolóerő-súly arány is gyorsan számítható (TWR ~ 21,5/7,7 = 2,79) (megj.: 215kN/g → ~21,5t). Ha beállításokban a hajtóanyagtartályból kiürítjük a hajtóanyagot láthatjuk az üres rakéta súlyát. Ezzel az kiürülés előtt a rakéta tolóerő-tömeg aránya 21,5/3,7 = 5,81. Hm, azt hiszem ilyen esetre kellene még néhány rakétapár a mentőtoronyra...


A végfokozat változatai - avagy az eszközök létfontosságú rendszerei

Most lássuk, mi is hajtja végre a küldetés lényegi részét. Tudni kell, hogy milyen dolgokat kell végrehajtanunk, és hogy a célunkat egy vagy több fokozattal akarjuk elérni.

Kezdjük egy újratankoló egységgel. A legjobb hatékonyság érdekében - mivel az általa elvégezett feladathoz nincs szükség kerbonauták jelenlétére - egy könnyebb távvezérlésű egység felszerelése a célszerűbb választás - a képen látható esetben egy RC-001S. Nos kezdjük a célirányos dolgokkal - azaz amire az eszköz szolgál: a szállítandó hajtóanyagot biztosító tartályokkal. Nos a nagyobb befogadóképesség érdekében 2,5m-es tartályra lenne szükség, az utántöltéshez viszont a normál méretű kapukat használnám. Ezt illesztőkkel lehet megoldani, de a tartályok közt is található ilyen méreteket áthidaló példány. Az aljára pedig egy könnyű és hatékony hajtóművet illesztek, ami most itt egy Rockomax "Poodle".

Egy hajtóanyag-utántöltő fokozat a tartályokkal és egy hajtóművel felszerelve
Az stabilizáló-rendszerrel és az energiaellátással tovább­fejlesztve
A csatlakozókapuval és a manőverhajtóművekkel felszerelve

A szondamagok a kabinokkal ellentétben nem biztosítanak elég stabilizáló nyomatékot, ezért egy külön SAS egységet kell biztosítani. Ezt tegyük meg egy megfelelő méretű egység beépítésével. Mivel a szondamag és a SAS működéséhez elektromos áramra van szükség, többre a mint amennyit a szondamag tárol, lássuk el akkumulátor(ok)kal is. Mivel ez sem tarthat örökké, a küldetés pedig sokáig elhúzódhat, feltétlen tegyünk az egységre néhány áramforrást.

A csatlakozáshoz három dologra van szükség: csatlakozókapukra, manőverhajtóművekre és megfelelő mennyiségű egykomponensű hajtóanyagra.

Lássuk először egy Kerbal X jellegű rakéta leszállóegységét, ami mivel csak a Kerbin holdjait célozza, a le és felszálláskor a visszatéréshez szükséges többlethajtóanyag szerény volta miatt nem igényel egy külön hordozóegységet.